A Ragyogás, a 2001: Űrodüsszeia és a Mechanikus narancs rendezőjének több ötlete is talonban maradt, mikor 1999-ben 70 évesen álmában szívrohamot kapott és elhunyt. Az A.I. – Mesterséges értelemből Steven Spielberg rendezett filmet, és szintén Spielberg vállalkozott arra, hogy befejezi Kubrick nagyívű tervét, a Napóleont is.
Arra azonban nem volt még példa, hogy a rendezőzseni valamelyik alkotását színpadra adaptálták volna – egészen eddig.
A rendező özvegye és jogainak örököse, Christiana Kubrick ugyanis jóváhagyta, hogy Armandi Iannucci a színházban álmodja újra 1964-es politikai szatíráját, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni címűt.
A Peter Sellers főszereplésével készült klasszikus az atomháború-para talán legemlékezetesebb filmje: egy őrült amerikai parancsnok nukleáris háborút indít el, amikor elrendeli a Szovjetunió lebombázását, amely beindítja az ellenfél automatikus válaszcsapását. A mozit négy Oscarra jelölték; ez Kubrick talán leginkább hozzáférhető, de mindenképpen legviccesebb filmje, melynek maró szatírája ma ugyanolyan hatásos, mint annak idején – főleg az orosz-ukrán háború miatt ismét az ajtónkon kopogtató nukleáris veszély, na és persze Christopher Nolan Oppenheimerjének idején.
Nem csoda, hogy az adaptációt készítő Iannucci meglátta benne a lehetőséget, hiszen ő is hasonló politikai szatírákkal robbant be: 2009-es Egy kis gubanc című filmjének forgatókönyvét Oscarra is jelölték. De ő áll az elmúlt évek egyik legfontosabb vígjátéksorozata, a 2012-2019 között futó Az alelnök, vagy épp a 2017-es pusztító feketekomédia, a Sztálin halála mögött is. Legutóbb négy éve rendezett filmet, ez volt a David Copperfield rendkívüli élete (kritikánk).
„Mindig vonakodtunk attól, hogy bárki Stanley munkáját adaptálta, és nem is tettük ezt lehetővé. Nagyon fontos volt ugyanis számára, hogy művei úgy maradjanak, ahogy befejezte őket. De nem tudtunk ellenállni ennek a projektnek: az időzítése kiváló, az emberek, akik dolgoznak rajta fantasztikusak, a Strangelove-ot pedig az újabb és fiatalabb közönségnek is meg kell ismernie. Biztos vagyok benne, hogy Stanley is jóváhagyná” – fogallmazott a rendező özvegye.
A darab ugyan a filmhez hasonlóan a 60-as években játszódik majd, de Iannucci a jelenre tervez reflektálni benne. „A sztori fura módon aktuálisabb mint valaha. Épp itt az ideje hogy emlékeztessük az embereket arra az őrült logikára, amit ezeket a veszélyes játékot birtokló szuperhatalmak űznek” – emelte ki a rendező, megemlítve, hogy nem csak az Ukrajna elleni háború, de a globális felmelegedés is apokaliptikus jövőt tartogathat az emberiség számára. „Mi pedig jelenleg semmit nem teszünk ezek ellen. Nem túl jók tehát a kilátások. De ha ezzel az üzenettel és egy mosollyal távozunk a moziból, talán egy picit minden jobb lesz” – tette hozzá.
Iannucci a West Enden jól ismert színpadi szerzővel, Sean Foley-val közösen dolgozik majd az adaptáción, akihez olyan darabok fűződnek, mint a Betörő az albérlőm színpadi változata, vagy az I Can’t Sing! The X Factor Musical. Azt egyelőre nem tudni, melyik színházban fut majd a 2024 őszén debütáló előadás.
