Tom Cruise újra megmentené a mozikat

Mikrofilm

Újabb év, amikor a Mission: Impossible sztárjától várják a csodát.

A koronavírus-járvány után éledező moziszezont tavaly gyakorlatilag Tom Cruise mentette meg a Top Gun: Maverickkel. A korlátozások és a karantén ugyan már a múlté, a számok azonban azt mutatják, valami megváltozott: egy-egy szuperhősmozi, vagy épp a Super Mario Bros.: A Film még képes tömegeket megmozgatni, de ma már egy Marvel-, vagy Pixar-mozi is simán megbukhat. Sőt: a Halálos irambantól kezdve A kis hableányig sorra fürödnek be a nagy dobásoknak szánt darabok, miközben egy jobboldali közönségnek szánt keresztény gyerekrablós mozi képes meglepetéssikert aratni. Ismét Tom Cruise-ra várt tehát a világ, hogy a hatvanon túl újra kihúzza a pácból a mozikat.

Ő pedig meg is tett minden tőle telhetőt: a Mission: Impossible - Leszámolás - Első Rész természetesen első helyen nyitott a bevételi listákon, nyitóhétvégéjén 56,2 millió dollárt ősszegyűjtve. Ez önmagában ugyan nem rossz szám, de még így is elmarad a 60 milliós várakozásokról, vagy épp a 2018-as Utóhatástól (61 millió), sőt, a 2000-es második résztől (57,8 millió) is. Ha azonban az ötnapos bevételeket nézzük (a Leszámolás csütörtök vagy péntek helyett szerdán nyitott), már jóval kedvezőbb a kép: az új rész 80 milliót kaszírozott, míg  az Utóhatás 77,5-öt, a második epizód pedig 78,8-at. A franchise három napos bevételi rekordját tehát még mindig a 2018-as felvonás tartja, az új eresztés viszont öt napot nézve minden elődjét felülmúlta.

Cruise-nak mégsincs oka túlzott örömködésre. Összehasonlításként: az év egyik legnagyobb buktájának számító Indiana Jones 5 ugyancsak 60 milliót kaszált első hétvégéjén és 80 millió fölé jutott öt nap alatt; a 300 milliós büdzsé és a hasonlóan gigantikus marketingköltségekhez képest azonban ez még mindig édeskevés. Ugyanez okozhatja a Mission:Impossible vesztét is: költségei a reklámokat nem számolva is a 300 milliót súrolják, azaz az ökölszabály szerint minimum ennek kétszeresét kellene összeszednie, hogy kijöjjön nullszaldóra. Ami viszont Cruise mellett szól, hogy Indiana Jonesszal ellentétben a közönség és a kritika is szereti, az ilyen filmek pedig jellemzően hosszabb ideig futnak; a régészprofesszor kalandjainak jegyeladásai például máris meredeken zuhanni kezdtek. „Ez a bevétel nagyjából átlagosnak számít egy akcióthriller számára a sorozatnak ezen a pontján” – hívta fel a figyelmet a box office-számokkal foglalkozó David A. Gross producer, hozzátéve: az akciófilmeknél kiemelten fontosak a külföldi bevételek.

A Mission:Impossible pedig pont ebben tűnik erősnek: Amerikán kívül máris 155 milliónál tart a számláló (még ha a kínai közönség a 25,4 milliós jegyeladások szerint nem is igazán kapott rá), ami 235 milliós világszintű bevételt jelent. Cruise-nak a továbbiakban főleg arra van szüksége, hogy a nézők és kritikák széles körben jó hírét vigyék a filmnek: ez volt a tavalyi Maverick sikerének a titka, és a jó visszajelzések miatt tudott maga a sorozat is eljutni egyáltalán a hetedik részig. Nem lesz azonban könnyű dolga: a bemutatót követő második héten máris az év legjobban várt mozis eseményével, a „Barbenheimerrel” kell szembenéznie.

A Mission: Impossible - Leszámolás - Első Részben a Cruise alakította Ethan Hunt eddigi legveszélyesebb küldetésébe vág bele: meg kell találnia egy mesterséges intelligenciával (AI) felszerelt fegyvert, ami az egész emberiséget veszélyezteti. Mint az elemzések felhívják a figyelmet, Hunthoz hasonlóan a színész is pont ugyanezt teszi:

igyekszik megmenteni a hagyományos moziélményt, mielőtt az algoritmusokkal felszerelt streamingplatformok teljesen felzabálják azt.

Mindez ráadásul tökéletesen rímel arra a nagyon is valós veszélyre, amivel a színészek szembesülnek: nemrég elindult sztájkjuk egyik fő oka, hogy a stúdiók szeretnék beszkennelni a háttérszínészeket és a statisztákat, hogy aztán örök életre rendelkezzenek digitális másuk felett.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.