Tom Cruise újra megmentené a mozikat

Mikrofilm

Újabb év, amikor a Mission: Impossible sztárjától várják a csodát.

A koronavírus-járvány után éledező moziszezont tavaly gyakorlatilag Tom Cruise mentette meg a Top Gun: Maverickkel. A korlátozások és a karantén ugyan már a múlté, a számok azonban azt mutatják, valami megváltozott: egy-egy szuperhősmozi, vagy épp a Super Mario Bros.: A Film még képes tömegeket megmozgatni, de ma már egy Marvel-, vagy Pixar-mozi is simán megbukhat. Sőt: a Halálos irambantól kezdve A kis hableányig sorra fürödnek be a nagy dobásoknak szánt darabok, miközben egy jobboldali közönségnek szánt keresztény gyerekrablós mozi képes meglepetéssikert aratni. Ismét Tom Cruise-ra várt tehát a világ, hogy a hatvanon túl újra kihúzza a pácból a mozikat.

Ő pedig meg is tett minden tőle telhetőt: a Mission: Impossible - Leszámolás - Első Rész természetesen első helyen nyitott a bevételi listákon, nyitóhétvégéjén 56,2 millió dollárt ősszegyűjtve. Ez önmagában ugyan nem rossz szám, de még így is elmarad a 60 milliós várakozásokról, vagy épp a 2018-as Utóhatástól (61 millió), sőt, a 2000-es második résztől (57,8 millió) is. Ha azonban az ötnapos bevételeket nézzük (a Leszámolás csütörtök vagy péntek helyett szerdán nyitott), már jóval kedvezőbb a kép: az új rész 80 milliót kaszírozott, míg  az Utóhatás 77,5-öt, a második epizód pedig 78,8-at. A franchise három napos bevételi rekordját tehát még mindig a 2018-as felvonás tartja, az új eresztés viszont öt napot nézve minden elődjét felülmúlta.

Cruise-nak mégsincs oka túlzott örömködésre. Összehasonlításként: az év egyik legnagyobb buktájának számító Indiana Jones 5 ugyancsak 60 milliót kaszált első hétvégéjén és 80 millió fölé jutott öt nap alatt; a 300 milliós büdzsé és a hasonlóan gigantikus marketingköltségekhez képest azonban ez még mindig édeskevés. Ugyanez okozhatja a Mission:Impossible vesztét is: költségei a reklámokat nem számolva is a 300 milliót súrolják, azaz az ökölszabály szerint minimum ennek kétszeresét kellene összeszednie, hogy kijöjjön nullszaldóra. Ami viszont Cruise mellett szól, hogy Indiana Jonesszal ellentétben a közönség és a kritika is szereti, az ilyen filmek pedig jellemzően hosszabb ideig futnak; a régészprofesszor kalandjainak jegyeladásai például máris meredeken zuhanni kezdtek. „Ez a bevétel nagyjából átlagosnak számít egy akcióthriller számára a sorozatnak ezen a pontján” – hívta fel a figyelmet a box office-számokkal foglalkozó David A. Gross producer, hozzátéve: az akciófilmeknél kiemelten fontosak a külföldi bevételek.

A Mission:Impossible pedig pont ebben tűnik erősnek: Amerikán kívül máris 155 milliónál tart a számláló (még ha a kínai közönség a 25,4 milliós jegyeladások szerint nem is igazán kapott rá), ami 235 milliós világszintű bevételt jelent. Cruise-nak a továbbiakban főleg arra van szüksége, hogy a nézők és kritikák széles körben jó hírét vigyék a filmnek: ez volt a tavalyi Maverick sikerének a titka, és a jó visszajelzések miatt tudott maga a sorozat is eljutni egyáltalán a hetedik részig. Nem lesz azonban könnyű dolga: a bemutatót követő második héten máris az év legjobban várt mozis eseményével, a „Barbenheimerrel” kell szembenéznie.

A Mission: Impossible - Leszámolás - Első Részben a Cruise alakította Ethan Hunt eddigi legveszélyesebb küldetésébe vág bele: meg kell találnia egy mesterséges intelligenciával (AI) felszerelt fegyvert, ami az egész emberiséget veszélyezteti. Mint az elemzések felhívják a figyelmet, Hunthoz hasonlóan a színész is pont ugyanezt teszi:

igyekszik megmenteni a hagyományos moziélményt, mielőtt az algoritmusokkal felszerelt streamingplatformok teljesen felzabálják azt.

Mindez ráadásul tökéletesen rímel arra a nagyon is valós veszélyre, amivel a színészek szembesülnek: nemrég elindult sztájkjuk egyik fő oka, hogy a stúdiók szeretnék beszkennelni a háttérszínészeket és a statisztákat, hogy aztán örök életre rendelkezzenek digitális másuk felett.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.