Először vetítik le Almási Tamás teljes Ózd-sorozatát

  • narancs.hu
  • 2024. március 7.

Mikrofilm

8+1 film két nap alatt  - az Ózdi Kohászati Üzemeket és munkásait így még egészen biztosan nem láthattuk.

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas Almási Tamás a magyar dokumentumfilmezés talán legnagyobb alakja, a kortárs magyar film nemzetközileg is egyik legismertebb és -elismertebb alkotója. Három játékfilmet és negyvennél is több dokumentumfilmet készített, közük Puskás Ferencről, az Edda Művekről, a kistarcsai internálótáborról, egy szívátültetésre váró férfiról, vagy épp a mesterséges megtermékenyítéssel kálváriájáról.

Almási 1987-ben kezdett forgatni Ózdon azzal a céllal, hogy játékfilmet készítsen a városról, ahol már ekkor látni lehetett, hogy a vas- és acélgyár megszűnésével rengeteg munkás kerül majd nehéz helyzetbe. A figyelmét egy újsághír keltette fel, amely arról számolt be, hogy Szeppelfeld Sándor, a diósgyőri kohászati művek igazgatója 1982-ben öngyilkos lett, mert kilátástalannak látta a gyár helyzetét. Kertész Ákos íróval együtt dolgozva, a Szeppelfeld-ügyben nyomozva jutott el Ózdra, ahol észrevette, hogy az egykori igazgató által elmondott leépülés már meg is valósult. A rendező végül tizenegy éven át követte egy-egy szereplőn keresztül a város sorsának alakulását, emblematikus lenyomatot teremtve a rendszerváltásban elbukó közösségek, lecsúszásáról, széteséséről; a szocializmus, a tervgazdálkodás kódolt gazdasági hibáiról, majd az azt követő privatizáció visszásságairól.

Az ózdi filmsorozatot a magyar dokumentumfilmezés egyik legnagyobb vállalkozásának tartják.

Március 14-15-én (csütörtökön és pénteken) a Blinken OSA Archivum és az ELTE TÁTK egyedülálló módon levetíti a teljes, nyolc részből álló Ózd-sorozatot, amely korábban soha nem volt egyben látható. A program március 14-én 16 órakor kezdődik a Szorításban című filmmel, amelyet Az első száz év és a Lassítás követ. Másnap, 15-én 10 órakor folytatódik a vetítéssorozat a Miénk a gyár két részével, amit az Acélkapocs, majd a Meddő követ. Ezt követően Stőhr Lóránt filmtörténész beszélget majd a rendező Almási Tamással, majd a Petrenkó és A mi kis Európánk vetítésével folytatódik a program. Ráadásként levetítik majd az Almási-tanítvány Debre Zsuzsa Elmúlt, oszt jól van című kisfilmjét is, amely női szemszögből vizsgálja meg, milyen emlékeket, nosztalgiát hagyott az Ózdi Kohászati Üzemek a városon. Ez 34 évvel az Ózd-sorozat után készült, és a 19. Verzión egyszer már láthatta a közönség.

A programon a részvétel ingyenes, akár egy-egy filmre is beülhet bárki, de a szervezők arra biztatják az érdeklődőket, szakítsanak időt a teljes, kétnapos sorozatra – aki megteheti, az valóban életreszóló filmélménnyel gazdagodhat. Regisztrálni ide kattintva lehet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.