Felszólalt az egyik áldozat családja a Netflix sorozatgyilkosos műsora ellen

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 28.

Mikrofilm

Nem mindenki örül, hogy sorozat készült Jeffrey Dahmer történetéből.

A valós történeten alapuló bűnügyi sorozatok korát éljük, ebből pedig a Netflix is jócskán kiveszi a részét: elég csak olyan true crime dokumentumsorozatokra gondolnunk, mint a Making a Murderer vagy a Tigrisvilág. Az őrület persze nem pusztán dokukra korlátozódik: reneszánszokat élik a drámai hangvételű krimik is. Ezek közül az egyik legújabb belépő Ryan Murphy sorozatkirály (Glee – Sztárok leszünk!; Póz, Amerikai Horror Story) Jeffrey Dahmerről szóló műsora, ami szeptember végén debütált a Netflixen

A Dahmer–Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori a rendőrök és áldozatok szemszögéből igyekszik bemutatni minden idők egyik legismertebb sorozatgyilkosát, akit Evan Peters alakít. Vannak azonban olyanok, akik nem pusztán egy borzongató, esti szórakozást látnak a sorozatban. „Senkinek nem mondom meg, mit nézzen, tudom hogy a bűnügyi műsorok nagyot mennek most, de ha igazából kíváncsi vagy az áldozatokra, a családom (Isbellék) nagyon mérgesek a sorozat miatt. Újraalkotni, amint az unokatestvérem érzelmi összeomlást kap a bíróságon annak a szeme előtt, aki megkínozta és meggyilkolta a testvérét, őrület” – írta Twitteren Eric Perry, aki Errol Lindsey, Dahmer egyik áldozata unokatestvére.

Amint azt Perry kifejti, mivel a gyilkossággal kapcsolatos adatok nyilvánosnak számítanak, a valós bűnügyeken alapuló sorozatok alkotóinak nem kell engedélyt kérniük az áldozatok családjától ahhoz, hogy a vásznon vagy a tévében megjelenítsék őket. Pont ezt történt a Dahmer–Szörnyeteggel is – Perryéket senki nem kereste fel a stábból. „Szóval amikor azt mondják, hogy »az áldozatok iránti tiszteletből«, vagy »a családok méltóságának tiszteletben tartásával« cselekedtek, akkor valójában senki nem értesítette őket” – írta, hozzátéve: unokatestvére pár havonta kap egy csomó hívást és üzenetet, innen tudja, hogy ismét készült egy műsor Dahmerről.

A sorozat producereit amiatt is támadták, hogy a műsor humanizálni igyekszik Dahmert. Ez ellen pont azzal védekeztek, hogy ők csak igyekeztek a másik oldalról, az áldozatok szemszögéből bemutatni őt. Ehhez képest arra mégsem vették a fáradságot, hogy felvegyék a kapcsolatot például Perry családjával. „Ez nem más, mint retraumatizálás újra és újra – és miért? Hány mozira/sorozatra/dokumentumfilmra van még szükség?” – tette fel a költői kérdést Eric Perry.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.