Újra úton van

Nemterhes

  • SzSz
  • 2020. november 29.

Mikrofilm

Óh, azok a végtelen amerikai ország­utak, amelyeket látva akkor is halljuk hívogató szavukat és érezzük a száguldás közben hajunkba kapó, „szabadságot” suttogó menetszelet, ha soha nem léptük át a Nagykörút határát! Azt gondolná az ember, hogy ha valaki – teszem azt, két tinédzserlány – útnak indul ezeken a szürke betonszalagokon, akkor a rájuk váró kalandok és élmények száma és változatossága a végtelent karcolja. Ehhez képest valahogy mindegy, hogy kik és milyen körülmények között vágnak neki a road movie-juknak, és merre tartanak, nagy valószínűséggel mindig ugyanazon az úton kötnek ki.

Biztos például, hogy találkoznak egy bogaras figurával, aki a végén bölcsebbnek bizonyul, mint amilyennek a feltűnésekor tűnik; tuti, hogy valamilyen formában a szerelem is tiszteletét teszi; és még a második, vásznon megjelenő pisiszünet előtt valamilyen baljós kalandra, esetleg autós üldözésre – vagy épp mindkettőre – sort kell keríteni. És persze a legfontosabb: hőseink soha nem akkor, úgy és oda érkeznek meg, amikor, ahová és ahogy akartak, persze addigra a napnál is világosabb, hogy nem a cél számít, hanem az odáig vezető út, na meg az, hogy kivel tesszük meg azt.

A Nemterhes mindezeken a sablonokon sebészi pontossággal hajt keresztül. A sztori szerint a két tini azért vág neki az ezermérföldes útnak, mert saját államukban, Missouriban 18 év alatt szülői engedély nélkül tilos az abortusz – márpedig egy éltanuló gimnazistának nem lehet gyereke, ha pedig teherbe esik, nem avathatja be vallásos szüleit.

Ehhez képest tényleg csak semmiség, hogy a trip során szimpatikus hőseinknek régi barátságukat is fel kell újítaniuk, s természetesen a rettenetes felnövés is ott ólálkodik közvetlenül a horizont mögött. A kalandok során a mozi nem felejtkezik meg jól meglengetni a kalapját a derék filmtörténeti elődeinek: a Jutól kezdve a Sugarlandi hajtóvadászaton át a Thelma és Louise-ig mindenki előtt leróják tiszteletüket, ami szép és nemes dolog, de nézőként talán jobban örültünk volna, ha ahelyett, hogy pusztán idézik felmenőiket, hozzá is tesznek valamit ezek és társaik még esetleg érvényben lévő közléseihez – vagy legalább a szellemükhöz.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.