Újra úton van

Nemterhes

  • SzSz
  • 2020. november 29.

Mikrofilm

Óh, azok a végtelen amerikai ország­utak, amelyeket látva akkor is halljuk hívogató szavukat és érezzük a száguldás közben hajunkba kapó, „szabadságot” suttogó menetszelet, ha soha nem léptük át a Nagykörút határát! Azt gondolná az ember, hogy ha valaki – teszem azt, két tinédzserlány – útnak indul ezeken a szürke betonszalagokon, akkor a rájuk váró kalandok és élmények száma és változatossága a végtelent karcolja. Ehhez képest valahogy mindegy, hogy kik és milyen körülmények között vágnak neki a road movie-juknak, és merre tartanak, nagy valószínűséggel mindig ugyanazon az úton kötnek ki.

Biztos például, hogy találkoznak egy bogaras figurával, aki a végén bölcsebbnek bizonyul, mint amilyennek a feltűnésekor tűnik; tuti, hogy valamilyen formában a szerelem is tiszteletét teszi; és még a második, vásznon megjelenő pisiszünet előtt valamilyen baljós kalandra, esetleg autós üldözésre – vagy épp mindkettőre – sort kell keríteni. És persze a legfontosabb: hőseink soha nem akkor, úgy és oda érkeznek meg, amikor, ahová és ahogy akartak, persze addigra a napnál is világosabb, hogy nem a cél számít, hanem az odáig vezető út, na meg az, hogy kivel tesszük meg azt.

A Nemterhes mindezeken a sablonokon sebészi pontossággal hajt keresztül. A sztori szerint a két tini azért vág neki az ezermérföldes útnak, mert saját államukban, Missouriban 18 év alatt szülői engedély nélkül tilos az abortusz – márpedig egy éltanuló gimnazistának nem lehet gyereke, ha pedig teherbe esik, nem avathatja be vallásos szüleit.

Ehhez képest tényleg csak semmiség, hogy a trip során szimpatikus hőseinknek régi barátságukat is fel kell újítaniuk, s természetesen a rettenetes felnövés is ott ólálkodik közvetlenül a horizont mögött. A kalandok során a mozi nem felejtkezik meg jól meglengetni a kalapját a derék filmtörténeti elődeinek: a Jutól kezdve a Sugarlandi hajtóvadászaton át a Thelma és Louise-ig mindenki előtt leróják tiszteletüket, ami szép és nemes dolog, de nézőként talán jobban örültünk volna, ha ahelyett, hogy pusztán idézik felmenőiket, hozzá is tesznek valamit ezek és társaik még esetleg érvényben lévő közléseihez – vagy legalább a szellemükhöz.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.