Újra úton van

Nemterhes

  • SzSz
  • 2020. november 29.

Mikrofilm

Óh, azok a végtelen amerikai ország­utak, amelyeket látva akkor is halljuk hívogató szavukat és érezzük a száguldás közben hajunkba kapó, „szabadságot” suttogó menetszelet, ha soha nem léptük át a Nagykörút határát! Azt gondolná az ember, hogy ha valaki – teszem azt, két tinédzserlány – útnak indul ezeken a szürke betonszalagokon, akkor a rájuk váró kalandok és élmények száma és változatossága a végtelent karcolja. Ehhez képest valahogy mindegy, hogy kik és milyen körülmények között vágnak neki a road movie-juknak, és merre tartanak, nagy valószínűséggel mindig ugyanazon az úton kötnek ki.

Biztos például, hogy találkoznak egy bogaras figurával, aki a végén bölcsebbnek bizonyul, mint amilyennek a feltűnésekor tűnik; tuti, hogy valamilyen formában a szerelem is tiszteletét teszi; és még a második, vásznon megjelenő pisiszünet előtt valamilyen baljós kalandra, esetleg autós üldözésre – vagy épp mindkettőre – sort kell keríteni. És persze a legfontosabb: hőseink soha nem akkor, úgy és oda érkeznek meg, amikor, ahová és ahogy akartak, persze addigra a napnál is világosabb, hogy nem a cél számít, hanem az odáig vezető út, na meg az, hogy kivel tesszük meg azt.

A Nemterhes mindezeken a sablonokon sebészi pontossággal hajt keresztül. A sztori szerint a két tini azért vág neki az ezermérföldes útnak, mert saját államukban, Missouriban 18 év alatt szülői engedély nélkül tilos az abortusz – márpedig egy éltanuló gimnazistának nem lehet gyereke, ha pedig teherbe esik, nem avathatja be vallásos szüleit.

Ehhez képest tényleg csak semmiség, hogy a trip során szimpatikus hőseinknek régi barátságukat is fel kell újítaniuk, s természetesen a rettenetes felnövés is ott ólálkodik közvetlenül a horizont mögött. A kalandok során a mozi nem felejtkezik meg jól meglengetni a kalapját a derék filmtörténeti elődeinek: a Jutól kezdve a Sugarlandi hajtóvadászaton át a Thelma és Louise-ig mindenki előtt leróják tiszteletüket, ami szép és nemes dolog, de nézőként talán jobban örültünk volna, ha ahelyett, hogy pusztán idézik felmenőiket, hozzá is tesznek valamit ezek és társaik még esetleg érvényben lévő közléseihez – vagy legalább a szellemükhöz.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.