A fizetéseknél alkalmazott kettős mérce és a nők filmbeli reprezentativitását mutató gyászos statisztikák miatt a filmipar kollektív szégyenérzetében néhány év alatt igyekezett pótolni az évtizedes lemaradását.
Megszülettek és a kasszáknál rekordokat döntöttek az olyan női szuperhősök, mint Wonder Woman és Marvel kapitány; egyre több színésznő fizetése éri el férfi kollégáik szintjét; egymást érik a női szereplőkkel remake-elt tipikus pasis filmek, mint például a Szellemirtók, az Ocean’s 11 vagy a Mi kell a nőnek?
Scarlett Johansson a legjobban fizetett filmszínésznő
Egy év alatt elég szép összegre tett szert. A Forbes üzleti magazin becslése szerint 2018 júliusa és 2019 júniusa között 56 millió dollár volt a jövedelme. Ezzel a több Marvel-produkcióban is a Fekete Özvegy szuperhősnőt alakító színésznő már másodszor vezeti a legjobban fizetett hollywoodi női sztárok listáját.
Nemek közötti tejes egyenlőségről persze még nem beszélhetünk, de láthatóan elkezdődött valami. A nagy igyekezet közben azonban úgy tűnik,
Hollywood más csoportokról teljesen elfelejtkezett:
a spanyolajkú szereplők száma meg sem közelíti azt a szintet, amit a populációban, vagy a moziba járók között elfoglalt pozíciójuk indokolna (a Latinx az amerikai származású spanyol ajkú népesség gendersemleges megnevezése – a latino a hímnemű, a latina nőnemű kifejezés).
Az Egyesült Államok teljes lakosságának kb. 18 százaléka spanyolajkú, a Hollywoodnak is otthont adó Kaliforniában pedig ennek a duplájára tehető a számuk; a felmérések szerint pedig a moziba járók közel 20 százalékát teszik ki.
Ehhez képest az elmúlt évtized 100 legnagyobb bevételű filmjének közel 3 százalékában szerepelt latino vagy latina színész fő- vagy mellékszerepben – vagyis hiába növekszik az ország spanyolajkú lakossága, a filmbeli reprezentativitásukon ez egyáltalán nem észlelhető. Ha mégis megjelennek a vásznon latinók vagy latinák, az elemzések szerint nagyrészt bűnözőket, vagy szegény, rossz körülmények között élőket alakítanak.
A statisztika ugyanilyen elkeserítő a kamera mögött dolgozókat tekintve is: az 1200 vizsgált film mindössze 4 százalékát rendezték.
Szerencsére akadnak azért pozitív példák:
az elmúlt hat év „Legjobb rendező” Oscarját öt esetben a Három Amigó (Alejandro G. Iñárritu, Alfonso Cuarón, Guillermo del Toro) egyike nyerte el; a kritikusok pedig odáig voltak az olyan, spanyolajkú hősöket szerepeltető és az ő problémáikkal foglalkozó sorozatokért, mint az On my block, vagy a One day at a time.
| ||
Sok változásra van azonban szükség, hogy a spanyol gyökerű alkotók is elfoglalhassák azt a helyet Hollywoodban, amit megérdemelnének – és akkor még nem beszéltünk az ázsiai-amerikaiakról, de még a feketékről sem.
