A Heimatfilmek útja a hegymászó Leni Riefenstahltól a sellőkig

Honvágy és elvágyódás

Mikrofilm

Havasi gyopár, zergetollas kalapok, pompás bércek és szőke leánykák. A Heimatfilm első ránézésre megtévesztően egyszerűnek és bárgyúnak tűnik, de rejtett szorongások és frusztrációk munkálnak benne. Bár a snájdig vadászok és a dirndlis leányok mára visszaszorultak, a haza és az otthon kérdései változatlanul foglalkoztatják a német rendezőket.

A Heimatfilm eredetileg a második világháború utáni időszaktól a korai hatvanas évekig népszerű műfaj Ausztriában, Svájcban és Németországban. Gyökerei a 19. század végi, frissen egyesült Németország „népies” irodalmi irányzatából, a Heimatkunstból erednek. A zsáner eredetét tekintve erősen helyhez kötött, Németország emblematikus tájaiban leli meg táptalaját: Lüneburger Heide, Fekete-erdő, az Alpok. A Heimatfilmeket általában külső helyszíneken forgatták, ahol az egyszerű, tiszta erkölcsök és a szentimentális hangnem szervesen kapcsolódtak az érintetlen, szemet gyönyörködtető tájhoz.

A magyarra nehezen fordítható Heimat-fogalom ezer szállal kapcsolódik a német romantikához és ébredő nacionalizmushoz. Hazát, anyaföldet (vagy németül apaföldet) jelent, de nemcsak az egyesült németséget, hanem a számos regionális identitást és táj­egységet is magában foglalja (ezeket a „vérrel és vassal” egyesítő és poroszosító bismarcki politika sem tudta elfojtani). A Heimat nem feltétlenül létező, fizikai tér, inkább nosztalgia tárgya, ami sosem létezett érintetlen, eredeti formájában, és így nem is visszanyerhető. Szorosan kapcsolódik a honvágyhoz (Heimweh) – amelyet betegségként először svájci zsoldosokkal kapcsolatban írtak le, akiket harcképtelenné tett bénító honvágyuk – és a hiányhoz.

 
Maria Braun házassága 

Hegyek lánya

A háború után berobbanó Heimatfilm filmtörténeti előzményének tekinthetők Arnold Fanck 30-as években készített hegyi filmjei (Bergfilme). A fiatal táncosnőt, Leni Riefen­stahlt például annyira megihlették Fanck lenyűgöző, a hegyeket isteni jegyekkel felruházó filmjei, hogy bekönyörögte magát a Szent hegy (1926) főszerepébe. Az együttműködést továbbiak követték (Piz Palü fehér pokla, Vihar a Mont Blanc felett, S.O.S.! Jéghegy, A nagy ugrás, Fehér téboly). Fanck példáját követve aztán Riefenstahl elkészítette a maga misztikus hegyi románcát is Kék fény (1932) címmel, amelynek egyik írója Balázs Béla. Juntát, a vad, ördöngös hegymászó készségekkel rendelkező lányt vonzza a falujához közel eső hegyek teliholdkor áradó kék fénye. Csak ő éri el az értékes kék kristályokat rejtő titkos barlangot, a falusi férfiak mind odavesznek. A boszorkánynak tartott lány veszte a szerelem lesz, festő kedvese árulja el. Hitlernek állítólag annyira tetszett a folklorisztikus film, hogy ezután kérte fel Riefenstahlt propagandafilmesének. A Kék fény érezhetően rezonált a természetet, a német folklórt és a fizikai rátermettséget dicsőítő náci ideológiával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.