Igazi mérföldkő lehetett volna ez a rajzfilm, és húsvéti filmnek is kiváló

Mikrofilm

A Biblia és az animáció találkozása soha nem sikerült annyira jól, mint az Egyiptom hercegében: a látványvilág a mai napig megkapó, mégis nosztalgikus. Húsvéti filmajánló egy animációról, amely akár a műfajt meghatározó mérföldkő is lehetett volna, ám mégsem vált azzá.

Nincs karácsony Kevin és a Reszkessetek, betörők! nélkül, de a húsvét neve furcsa módon egyetlen filmmel sem forrt össze ennyire. Persze akadnak bőven olyan klasszikusok, amelyeket jellemzően ekkor kerülnek elő: a Ben Hur, a Jézus Krisztus Szupersztár, A passió vagy épp a Brian élete. Most egy olyan filmet ajánlunk, amely minden szempontból tökéletes húsvéti filmnek tűnik: szintén bibliai témájú, bár ószövetségi, és középpontjában nem elsősorban a hit áll, hangvétele emelkedett, ráadásul animációs musicalként egyszerre próbál a felnőtteknek és a gyerekeknek is szólni – ez az Egyiptom hercege.

A Tízparancsolattól az exodusig

Brenda Chapman, Steve Hickner és Simon Wells 1998-as alkotása Mózes történetét és az Ószövetség Kivonulás könyvét mutatja be, vagyis azt, Mózes miként vált prófétává és vezette ki a zsidókat Egyiptomból. A filmhez a Bibliánál talán csak egy másik vallási témájú film, a Tízparancsolat  volt a nagyobb inspiráció. Jeffrey Katzenberg, aki 1984–1994 között a Walt Disney stúdió egyik fejese volt, ugyanis szeretett volna egy animációs remake-et készíteni Cecil B. DeMille 1956-os klasszikusából – a dologból mégsem lett semmi.

Amikor Katzenberg 1994-ben otthagyta a Disney-t, és Steven Spielberggel, valamint David Geffennel összefogva megalapította a rivális DreamWorks stúdiót, már a kezdetektől arra készültek, hogy játékfilmek mellett animációkat is készítenek majd. Átcsábítottak néhány animátort a Disney-től, valamint az Amblimation-től is, így végül összeállt egy 350 – más információs szerint 450 – fős stáb, melynek tagjai 34 országból érkeztek.

A Bibliából animációs filmet készíteni – főleg az Ószövetségből! – nem feltétlen számított kockázatmentes vállalkozásnak: a történetek egy része meglehetősen kegyetlen, vagy legalábbis nem gyerekeknek való; arról nem is beszélve, hogy egy nagy stúdió nem célozhatja meg filmjeivel kizárólag a keresztényeket. Az addigi legismertebb, fiataloknak szóló vallási témájú animáció A Biblia gyermekeknek című tévéműsor volt, amely összehasonlíthatatlanul kevesebb pénzből készült.

Az Egyiptom hercege alkotói viszont nemcsak keresztény vezetőkkel és hittudósokkal konzultáltak, de zsidó és muszlim szakértőkkel is, hogy úgy tudják bemutatni Mózes történetét, hogy az szinte mindenki számára befogadható és élvezetes legyen, de így sem volt egyszerű menet. Brenda Chapman épp a Disney-féle A Notre Dame-i toronyőr animációján dolgozott, amikor Katzenberg – akivel korábban olyan filmeken dolgoztak együtt a cégnél mint A kis hableány, A szépség és a szörnyeteg vagy Az oroszlánkirály – felhívta őt. „Megőrültél? Ebben benne van Isten!” – akadt ki Chapman, amikor megtudta, milyen projektről van szó. Végül Spielberg meggyőzőerejére volt szükség, hogy Chapman elvállalja a feladatot.

A szétváló Vörös-tenger és ami mögötte van

A kilencvenes években már végnapjaikat élték a klasszikus, kézzel rajzolt animációk. 1995-ben mutatták be az első, teljes egészében számítógépes technikával készült játékfilmet, a Toy Story – Játékháborút, melynek sikere a mai napig meghatározza a műfajt. A zászlóvivőnek számító Disney ennek ellenére ekkor még jelentős sikereket ért el a hagyományos technikával: A Notre Dame-i toronyőr, a Herkules és a Mulan is nagyot ment, igaz, ezekben már használtak számítógépes technikákat. A DreamWorks szintén nagy erőforrásokat fektetett a CGI-animációba, az Egyiptom hercegével egy évben bemutatott Z, a hangya is így készült.

Mózes történeténél azonban még ragaszkodtak az eltűnőben lévő hagyományokhoz: nemcsak a karaktereket rajzolták kézzel, de ez az egyik utolsó film, amelynek a hátterei is így készültek. "A filmnek úgy kellene kinéznie, mintha a francia illusztrátor, Gustave Doré rajzolta volna, Claude Monet festette volna ki, a rendezői székben pedig David Lean ülne, aki tud egyet s mást arról, hogyan lehet epikus filmeket készíteni" – a fáma szerint Katzenberg ezzel a felütéssel csábította a projekthez a másik két rendezőt, Steve Hicknert és Simon Wellst.

Amellett azonban, hogy ragaszkodtak a hagyományos rajzoláshoz, kihasználták az akkori legfejlettebb technika előnyeit is: a film 1192 jelenetéből 1180, tehát gyakorlatilag mindegyik tartalmaz valamilyen speciális effektust. Így alkották meg például a szélfúvást, a földről felszálló port vagy az esőcseppeket is, de számítógépet használtak például az árnyékok megrajzolásához vagy a tíz csapás bemutatásához is.

A lényeg az egyensúly és a finom átmenetek megtalálása volt – mindez pedig kevés filmnek sikerült olyan kiválóan, mint az Egyiptom hercegének. Mai szemmel nézve is kellemes látvány, a hagyományos technika miatt pedig van egyfajta édes nosztalgiaérzés is a nézőben – ez az, ami az első benyomást meghatározza. Ugyanakkor a legemlékezetesebb jelenetek, amelyek az ember agyába égnek – főleg, ha gyerekként látta –, szinte mind számítógép segítségével készültek: a kígyóvá változó bot, a csapás, amely elhozza az elsőszülöttek halálát, és persze a csúcspontnak számító epizód, amikor Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert.

Utóbbiról az effektekért felelős Henry LaBounta elmondta: könnyű lett volna valami nagyon látványos trükköt alkalmazni, de az leugrott volna a vászonról. Épp ezért a vízről 2D-s animációt használtak, ezt alakították át. „Minden fröcskölés úgy nézett ki, mintha egy művész rajzolta volna, így sokkal inkább 2D-snek érződött” – magyarázta.

Komolyabb hangvétel

A DreamWorks előre kikötötte, hogy nem akar Disney-epigonná válni. Katzenberg egy korábbi interjújában így fogalmazott: „Sokat beszéltem arról, hogyan fogta Walt Disney ezt az animációs technikát és hajtott végre vele egy hatalmas fejlődést, amelynek során az egyszerű, grafikus, eltúlzott mozdulatokkal mozgó Miki egérből eljutottak a Hófehérke és a hét törpe elkészítéséig, amit én a mai napig a leggyönyörűbb animációs filmnek tartok, amely valaha készült. Óriási ugrás volt a karikatúrától a történetmesélésig. Az én álmom pedig az volt, hogy fogjuk ugyanezt az animációs technikát és mondjuk el vele egy teljesen másfajta történetet. Katzenberg korábbi gondolatát később az Egyiptom hercege egyik rendezője, Hickner is megerősítette: „Az volt a direktíva Jeffreytől, hogy nem akar egy Disney-típusú filmet csinálni. Szóval az az ötletünk támadt, hogy kifaragjuk a saját stílusunkat.” 

Ugyan a film a Biblia egyik jól ismert történetét dolgozza fel, ezért inkább arra koncentráltak, hogy az minden néző számára élvezetes legyen – Mózest és a többi szerepőt egyszerű emberekként mutatták be, akiknek érzéseit, félelmeit bárki át tudja élni. Chapman, a film másik rendezője szerint számára akkor nyílt meg a történet igazán, amikor látott egy szkeccset, amelyen Ramszesz az apjáról készült szobor ölében ül – ez tökéletesen megmutatta számára, mekkora teherrel kell megküzdenie a fáraó fiának.

Az film egyik legnagyobb újítása épp ez: bemutatja, hogy a bibliai verzióban az elnyomást képviselő Ramszesznak ugyanolyan parancsoknak és előírásoknak kellett saját hite és kultúrája szerint megfelelnie, mint Mózesnek. Kettejük viszonya az Egyiptom hercegében egyfajta terhelt testvérviszony: a csecsemő Mózesre a fáraó felesége talál rá, aki Ramszesszel együtt felneveli őt. Felnőttkorukban azonban előbb szétválnak az útjaik, majd szembetalálják magukat egymással: Ramszeszből fáraó lesz, Mózes pedig prófétává válik, akinek az a feladata, hogy kivezesse a zsidókat Egyiptomból.

A film a bibliai mondanivalót picit felvizezi, hogy az mindenki számára könnyebben csússzon: nem a zsidók történetét helyezi a középpontba, vagy azt, hogy mi egy kiválasztott próféta sorsa, hanem hogy mennyire fontos a szabadság, vagy hogy mit kezd az ember a belé fektetett bizalommal. „Ez nem csak a hitről szól. Inkább arról, hogy valakinek meg kell birkóznia azzal az identitásával, amellyel felnövés közben nem volt tisztában, hogy meg kell küzdenie, elfogadja-e azt vagy nem” – foglalta össze a mondanivalót Simon Wells rendező.

A történetért felelős Kelly Asbury így emlékezett vissza arra, hogyan beszélt neki Katzenberg a sztori hangvételéről: „Azt mondta nekem: ’Itt aztán igazán feszegetni fogjuk a határokat. Nem csinálhatjuk meg ezt a filmet autentikusan anélkül, hogy foglalkoznánk a kényes témákkal’. Rabszolgaság, népirtás, gyilkosság, csapások – ezek mind benne vannak a filmben, mivel Mózes sztorijának fontos részét képezik.” Az Egyiptom hercege valóban felnőttként kezeli közönségét, legyen az bármilyen fiatal. Bár a halál csak finoman ábrázolva jelenik meg, de a film hangvétele így is sokkal sötétebb annál, mint amit az animációktól megszokhattunk. Nem voltak ráadásul beszélő állatok, aranyos és vicces mellékszereplők, mint amit a Disney-meséktől megszokhattunk – két évvel korábban például egy gyerekbarátnak egyáltalán nem mondható Victor Hugo-regényből készítettek animációt, de A Notre Dame-i toronyőrben is voltak beszélő szökőkutak, és a befejezést is happy endre írták át. Itt azonban nem történt ilyen.

A sötét hangvételt ellenpontozzák ugyanakkor a zenei betétek: Mariah Carey és Whitney Houston előadásában a betétdal, a When You Believe egyenesen Oscar-díjat nyert, míg Hans Zimmer filmzenéjét is jelölték a díjra. Bár Magyarországon ezt kevésbé érzékelhetjük, de a tengerentúlon azóta is úgy emlegetik a filmet, mint az egyik legzseniálisabb szinkronstábbal rendelkező animációt: Sandra Bullock, Michelle Pfeiffer, Jeff Goldblum, Danny Glover, Martin Short, Steve Martin, Helen Mirren, Sir Patrick Stewart – és ezek csak a mellékszereplők. Ramszesznek Ralph Fiennes, míg Mózesnek a nemrég elhunyt Val Kilmer adta a hangját.

Újító, de nem eléggé

Az Egyiptom hercege végül 60 milliós büdzséjére világszinten több mint 215 milliós bevételt hozott, amellyel egészen pár nappal ezelőttig a legnagyobb bevételű bibliai témájú animációs filmnek számított – egészen a friss Királyok királya érkezéséig. A nézők a mai napig úgy emlékeznek rá, mint az egyik meghatározó, hagyományos technikával készült animációra – legutóbb a két éve, a 25 éves évforduló alkalmával cikkeztek róla sűrűbben. A legérdekesebb talán ezek közül a Polygon visszaemlékezése, amely szerint az Egyiptom hercege valódi, az amerikai animációt hosszú évtizedekig meghatározó mérföldkő lehetett volna – ám mégsem lett az.

A 90-es évek végén több stúdió is próbálkozott érettebb témákat, összetettebb történeteket érintő animációkkal: a Disney a már emlegetett A Notre Dame-i toronyőrrel, a DreamWorks az Egyiptom hercege mellett a Z, a hangyával, utóbbi azonban elvérzett a Pixar ugyanakkor bemutatott, hasonló témájú, ám jóval könnyedebb filmjével, az Egy bogár életével szemben, amely közel kétszer akkora bevétel hozott. Az emberek ha animációs filmről volt szó, elsősorban még mindig szórakozni akartak – és ez nagyjából most is igaz.

Katzenberg és alkotótársai ráadásul hiába próbálkoztak a Disney-mesék ellen menni a sötétebb hangvétellel és azzal, hogy érettebben kezelték közönségüket: azért még mindig egy animációs musicalről volt szó, amely nem állítja feje tetejére a zsánert, inkább csak megpróbálja kicsit kijjebb tolni a határait. Bár kifejezetten videóra született a filmnek egy párja is a József és a színes, szélesvásznú álomkabát címmel, ám ekkor már más szelek fújtak: a kézzel rajzolt animációknak lassan leáldozott.

A DreamWorks egy ideig még próbálkozott a hagyományos stílussal. Az Irány Eldorádó!, a Szilaj, a vad völgy paripája és a Szinbád – A hét tenger legendája a maguk nemében mind kiváló filmek, ám egyik nagyobbat bukott mint a másik. A stúdió végül teljesen lemondott erről a technikáról és ma már kizárólag a sztenderdnek számító számítógépes animációkat készít (a Disney pár évvel tovább húzta a váltást: a 2009-es A hercegnő és a békát szánták a technika hattyúdalának, de végül a 2011-es Micimackó-remake lett az utolsó ilyen filmjük). Ugyancsak rövid ideig élt az a próbálkozásuk is, hogy megpróbálnak komolyabb, sötétebb tónusú animációt készíteni: három évvel az Egyiptom hercege után megcsinálták a Shreket, amely a frissen létrehozott Legjobb animációs film Oscar-díjának első nyertesévé vált. Ma már látjuk, hogy végül nem Mózes, hanem a zöld ogre története volt a meghatározó kultúrtörténeti pillanat: a mai animációk többsége már nem a moralizáló komolykodást, inkább a parodizáló hangnemet követi.

Az Egyiptom hercege jelenleg magyar szinkronnal egyetlen streamingszolgáltatónál sem érhető el – április 27-én, húsvét vasárnap azonban 13:30-tól azonban vetíteni fogja az RTL.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk