Ilyen minőségben még biztos nem látta a mozi születését!
Screenshot_2020-02-06_at_15.23.14.png

Ilyen minőségben még biztos nem látta a mozi születését!

  • Szabó Ádám
  • 2020. február 6.

Mikrofilm

A mozi atyját utolérte a mozi végzete.

A vonat érkezésének legendáját mindenki ismeri, a Lumière-fivérek egypercesét legtöbben a legelső mozifilmként azonosítják, amelynek vetítésekor a nézők sikoltozva menekültek a moziból attól tartva, hogy a filmbeli vonat egyenesen közéjük száguld.

Kár, hogy a sztori inkább csak jól hangzik, de valószínűleg nem igaz: az első, nagyközönségnek tartott mozivetítésen, 1895-ben a párizsi Grand Café-ban nem is játszották ezt a filmet. A pánikolva kirohanó közönség városi legendáját a filmtörténészek szintén kétségbe vonják, de azt elképzelhetőnek tartják, hogy az első nézők esetleg valóban megijedtek a mozgóképtől.

Akárhogy is történt, A vonat érkezése bevonult a filmtörténelembe, most pedig utolérte őt a mozi végzete. Egy Denis Shiryaev nevű youtuber ugyanis a Topaz Labs Gigapixel mesterséges intelligencia platformjának segítségével feltuningolta a több mint 100 éves alkotást: 4k/60 fps-re felskálázta a képeket, így a legendás vonat és a La Ciotat állomás közönsége most valóságosabbnak tűnik, mint valaha. Hogy mindennek mi értelme volt? Az égvilágon semmi. De attól még lehet szeretni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.