John Waters 18 év után ismét filmet készít

  • narancs.hu
  • 2022. október 12.

Mikrofilm

Szex, perverziók és zűrös alakok – a Rózsaszín flamingók rendezője ezúttal sem hazudtolja meg magát.

Úgy fest, a Rózsaszín flamingók, az eredeti Hajlakk és a Kuki rendezője, a mocsok művésze, John Waters nem vonult vissza, csak épp pihent. Legutóbbi, rendezőként jegyzett filmje a 2004-es Szégyen és gyalázat volt; egy olyan nőről szólt, aki egy baleset után teljes átalakuláson megy keresztül, és korábbi visszafogottságát levetve szexfüggővé válik, majd egy underground szexszektához is csatlakozik. Az elmúlt közel két évtizedben Waters inkább színészként volt aktív, egy rakás sorozatban bukkant fel epizódszereplőként önmagát, vagy épp egy pornófüggőt alakítja – játszott például a Feketelistában, a Search Partyban és A káprázatos Mrs. Maiselben is.

Most azonban úgy tűnik, végre rendezőként is visszatér: saját, Liarmouth című, idén megjelent regényét adaptálja vászonra. „A Liarmouth a legőrültebb dolog, amit az elmúlt időben írtam, épp megfelelőnek tűnik tehát ahhoz, hogy filmes karrieremet is újraindítsa. Izgatottan térek vissza a mozibizniszbe, remélhetőleg szerte a világon tébolyult örömöt terjeszthetek majd a kalandvágyó mozilátogatók körében” – nyilatkozta a rendező.

Waters íróként is meglehetősen termékenynek számít: eddig tíz kötete jelent meg, melyek között akad forgatókönyv, kvázi önéletrajz, a szexre koncentráló művészeti könyv, valamint a sokkolásról és a rossz ízlésről szóló értekezés is. A Liarmouth című regénye egy Marsha Sprinkle nevű nőről szól, aki bőröndlopásból és egyéb piti bűncselekményekből él. A készülő filmnek egyelőre sem premieridőpontja, sem terjesztője nincs.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.