„– 9-én este feljött a lakásomra a kerületi ideggondozó főorvosa az egyik gondozóval. Azt mondta, nagyon gyengének látszom és följavításra szorulok, ezért velük kell mennem. – Rá akart venni, hogy kérj elmegyógyintézeti beutalót? – Nem, a beutaló már nála volt.”
A szamizdat Beszélő 1982-ben készített interjút Pákh Tiborral. Az ekkor 58 éves jogászt nem először vitték a Lipótmezőre, ahol a legváltozatosabb (értsd: legbrutálisabb) kezelések vártak rá; azért nyilvánították elmebetegnek, mert éhségsztrájkkal tiltakozott a szovjet megszállás és úgy általában a szocialista rendszer ellen.
Pákh története közvetlenül a rendszerváltás után gyakran előkerült, azt demonstrálva, hogy a Kádár-rezsim semmitől sem riadt vissza, ha ellenségeit kellett megfélemlíteni. De később – ahogy Sopsits Árpád filmjének ajánlójában olvasható – „csaknem feledésbe merült”, amelyben minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy Pákhot nem tudta egyetlen politikai párt sem felhasználni saját céljaira. A lassan 100 éves ellenálló Az idegek játéka című filmben sem mond mást, mint 30-40 évvel ezelőtt, ám most először pszichiáterek is megszólalnak – Rigó Péter, aki egykor a Lipótmezőn dolgozott és Pető Katalin, aki annak idején sokat tett azért, hogy Pákhot hazaküldjék –, vagyis nem azok, akik a jogászt szakmányban elektrosokkozták, gyógyszerezték, ők talán már nem is élnek.
Ám azt ezek szakemberek sem mondhatják, hogy hazai pszichiátria az állambiztonság szolgálatában állt volna, és hiába utal minden jel arra, hogy Pákh Tibort nem gyógykezelték, hanem meghurcolták, története nem tekinthető rendszerszintűnek. Ugyancsak egyedi esetnek mondható Rusai Lászlóé, aki később, már a nyolcvanas évek második felében, a rendszerváltás előtt vált a pszichiátria „foglyává”, és nehéz lenne eldönteni, hogy felsőbb utasításokról vagy orvosi túlkapásokról beszélhetünk. Már csak azért sem, mert Rusai – ellenétben Pákh Tiborral – jelenleg is gondnokság alatt él egy elmeszociális intézetben, és nyilvánvaló ugyan, hogy „betegsége” összefüggésben van egykori ellenzéki tevékenységével, ám úgy tűnik, hogy a jelenlegi pszichiátriai rendszer sem teszi lehetővé azt, hogy az ilyesmit figyelembe vegyenek. És épp ezért ördögi ez az egész.
Ahogy a filmben is elhangzik: bárkire rá lehet fogni, hogy bolond, és ha ezt a szakember állítja, akkor védekezésnek, tiltakozásnak nincs helye. Sőt, ha az illető egyre hevesebben tiltakozik az orvosi szakvélemény ellen, annál jobban támasztja alá az abban megfogalmazottakat.
A filmet november 14-én, azaz ma vetítik 14 órától a Toldi mozi nagytermében.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
