Szinte fillérekből készült egy nagyon jó magyar film az Y generációról

  • Gera Márton
  • 2017. szeptember 24.

Mikrofilm

Útkeresés, generációk közötti szakadék, a menni vagy maradni dilemmája – ezek mind ott vannak az új magyar moziban.

Nándi hét év külföldi utazgatás, zenélés után tér vissza Magyarországra, de csak rövid ideig akar maradni, menne tovább Új-Zélandra, csupán a vízumra vár. Addig is találkozik régi barátokkal, az anyjával, és nagyjából mindazzal, ami az itthoni múltat jelentette. Igazi generációs film lett a Legjobb úton: finoman, fekete–fehér képekben, zenével és humorral mesél mindarról, ami manapság feszít húszast, harmincast, éppen ezért nemcsak jó, hanem fontos film is.

via GIPHY

Kinek érdemes beülni rá? Aki már nagyon várt valami hasonlót, mint amilyen a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan volt, és akit nem ijesztenek el a líraibb típusú filmek.

NO PLACE LIKE ON THE ROAD - TRAILER (ENGSUB)

Uploaded by No place like on the road film on 2017-01-02.

Legjobb úton Túri Bálint Márk első nagyjátékfilmje, amely kevés pénzből (körülbelül 8500 euró), de annál több lelkesedéssel készült. A rendező járt a CEU forgatókönyvírói kurzusára, majd Párizsban és Hollandiában tanult filmrendezést, és közben elkezdte készíteni filmjét, amelynek egyik jellegzetessége, hogy szereplőinek nagy része a hazai underground zenei életből jön. Hasonló érdekességgel szolgál a cím, ami a közismert mondás parafrázisa (mindenütt jó, de a legjobb úton), és a film egyik szereplője mesélte el a rendezőnek, hogy volt egy ismerőse, aki ezt a kifordított mondást tette meg saját ars poeticájának: fél évig dolgozott valahol, majd a megkeresett pénzből másfél évig csavargott a világban, míg végül 40 évesen meghalt.

 

 

 

 

 

 

 

A Legjobb úton premierje szombat este volt az Art + Cinemában, a filmet a későbbiekben tűzi műsorára a mozi.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.