Szinte fillérekből készült egy nagyon jó magyar film az Y generációról

  • Gera Márton
  • 2017. szeptember 24.

Mikrofilm

Útkeresés, generációk közötti szakadék, a menni vagy maradni dilemmája – ezek mind ott vannak az új magyar moziban.

Nándi hét év külföldi utazgatás, zenélés után tér vissza Magyarországra, de csak rövid ideig akar maradni, menne tovább Új-Zélandra, csupán a vízumra vár. Addig is találkozik régi barátokkal, az anyjával, és nagyjából mindazzal, ami az itthoni múltat jelentette. Igazi generációs film lett a Legjobb úton: finoman, fekete–fehér képekben, zenével és humorral mesél mindarról, ami manapság feszít húszast, harmincast, éppen ezért nemcsak jó, hanem fontos film is.

via GIPHY

Kinek érdemes beülni rá? Aki már nagyon várt valami hasonlót, mint amilyen a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan volt, és akit nem ijesztenek el a líraibb típusú filmek.

NO PLACE LIKE ON THE ROAD - TRAILER (ENGSUB)

Uploaded by No place like on the road film on 2017-01-02.

Legjobb úton Túri Bálint Márk első nagyjátékfilmje, amely kevés pénzből (körülbelül 8500 euró), de annál több lelkesedéssel készült. A rendező járt a CEU forgatókönyvírói kurzusára, majd Párizsban és Hollandiában tanult filmrendezést, és közben elkezdte készíteni filmjét, amelynek egyik jellegzetessége, hogy szereplőinek nagy része a hazai underground zenei életből jön. Hasonló érdekességgel szolgál a cím, ami a közismert mondás parafrázisa (mindenütt jó, de a legjobb úton), és a film egyik szereplője mesélte el a rendezőnek, hogy volt egy ismerőse, aki ezt a kifordított mondást tette meg saját ars poeticájának: fél évig dolgozott valahol, majd a megkeresett pénzből másfél évig csavargott a világban, míg végül 40 évesen meghalt.

 

 

 

 

 

 

 

A Legjobb úton premierje szombat este volt az Art + Cinemában, a filmet a későbbiekben tűzi műsorára a mozi.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.