Csak a nők maradnak otthon, idegesen várva a távollévőket. Hogy szorongásukat és vágyakozásukat oldják, egy csapat fiatal lány éjszakai mulatságra megy a közeli erdőbe. Egyszerűen szólva begombáznak és jól érzik magukat, de hajnalban spanyol katonák letartóztatják őket. Esetük nem példa nélküli, a spanyol inkvizíció akkortájt tömegesen fogdosta össze a helyi lányokat boszorkányság vádjával, majd máglyán megégette őket. Anát és barátnőit is azzal gyanúsítják, hogy boszorkányszombaton vettek részt. Spanyol bírájuk különösen perverz érdeklődést mutat a rituálé részletei iránt, ezért kiszínezik és megrendezik neki a szertartást, hogy időt nyerjenek.
A rendező, Pablo Agüero nem csábul sem a természetfelettiek, sem a kínpornó felé. Az ő boszorkánypere prózaian földhözragadt: a vallási fanatizmus, az idegengyűlölet és a nők iránti megvetés hajtja. Szereplőit szűk, sötét terekbe szorítja és olyan helyzeteket teremt, mely próbára teszi a hősök egymás iránti bizalmát. Ana és társai (remek és magabiztos színészek keltik életre őket) arra kényszerülnek, hogy ideológiai értelemben boszorkányokká váljanak, hogy a bíró megszállott érdeklődését kielégítsék. Az okos, de elvakult férfit egyszerre hajtja a baszk nép iránti megvetés és a szexuális izgalom, utóbbi ugyanakkor szégyennel tölti el. A rendező szerencsésen rövidre és feszesre fogja a játékidőt, hiszen a film a kétértelmű végkifejlet felé már kissé szétcsúszik, ám így is a boszorkányüldözés logikájának mélyére hatol.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
