Másfél napon múlt, hogy elkészüljön Tim Burton új filmje

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 13.

Mikrofilm

De beütött a sztájk, így már az is kérdéses, hogy jövő szeptemberben moziba kerülhet-e.

Néhány héttel az írók munkabeszüntetését követően július közepén a színészek is sztrájkolni kezdtek. 63 éve nem fordult elő olyan, hogy a két szervezet, a forgatókönyvírókat képviselő WGA és a színészeket összefogó SAG-AFTRA egyszerre lépjen sztrájkba, aminek köszönhetően gyakorlatilag a teljes film- és tévéipar leállt Hollywoodban. Mindezt ebben a cikkünkben mutattuk be.

A munkabeszüntetéssel a stúdiók dollárszázmilliókat vesztenek, ráadásul több film, sorozat forgatását is megakadályozta – és különösen szerencsétlen időpontban kezdődött Tim Burton számára is. A Nagy hal, az Ollókezű Edward és Az álmosvölgy legendája rendezője épp 1988-as klasszikusa, a Beetlejuice – Kísértethistória folytatásán dolgozott, és állítása szerint már 99 százalékben el is készültek a munkával, még körülbelül másfél napnyi forgatás volt hátra, mikor abba kellett hagyniuk.

A Beetlejuice egy házaspárról szól, akik haláluk után saját házukban találják magukat – képtelenek azonban elrémiszteni az új lakókat, ezért a címszereplő szellemet hívják segítségül. A szórakoztató feketekomédia most 34 év után kapott volna folytatást, ráadásul ismét Burtonnel a rendezői székben.

A második epizódra visszatér a főszerepet alakító Michael Keaton mellett Winona Ryder és Catherine O’Hara is – ráadásul csatlakozik hozzájuk a Wednesday sikere után a goth stílus új helytartójának választott sikolykirálynő, Jenna Ortega is, valamint feltűnik majd a filmben Monica Belucci és Justin Theroux is.

A film bemutatóját eredetileg jövő szeptemberre tervezték, ez az immár hónapok óta tartó sztrájk miatt egészen biztosan csúszni fog. Ha a stúdiók végre hajlandóak megfizetni az írókat és a rendezőket, Burtonék gyakorlatilag azonnal be is fejezhetnék a filmet – azt azonban, hogy mikor egyeznek meg a felek és meddig húzódik még a sztrájk, egyelőre senki sem tudja.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.