Meghalt Pávek, aki mindig tudta, melyik lépcsőfokon kell hűteni a sört

  • Gera Márton
  • 2018. január 6.

Mikrofilm

Marián Labudára emlékezünk.

Olyan jól tudta szedni a lábát azokban a híres, Otíkkal sétálgatós jelenetekben, hogy párja nem akadt a világon. Ment a munkásruhájában, a kihízott trikójában, kezében ott volt a kis fekete táskája, és nem akadt néző, aki ne kacagott volna hangosan. Nem azért, mert Karel Pávek úr olyan szánnivaló lett volna, hanem éppen azért, mert annyira szerethető volt, mintha csak a szigorúnak tűnő, ám nagyon is jólelkű bácsi lett volna a szomszédból.

false

73 éves korában meghalt Marián Labuda szlovák színész, és aki életében egyszer már látta Jiří Menzel talán utolsó igazán jó filmjét, annak rögtön ez a munkába menős jelenet jutott eszébe. Mert Marián Labuda nekünk mindörökké Karel Pávek maradt Az én kis falumból. Az alacsony, termetes fickó, aki kidönti az oszlopot, és akinek Bán János beleönti az ebédjébe a sótartó szinte teljes tartalmát.

false

Hajlamosak vagyunk csak Bán Jánosra emlékezni a filmből; hálálkodni, hogy mekkora szerencse, hogy Menzel rátalált, odaadta neki a szerepet, de Marián Labuda pont akkora sztárja volt ennek a csehszlovák falusi vígjátéknak, mint ő. Neki is köszönhető, hogy annyi jelenetet lehet felidézni a falu mindennapjaiból, és persze neki lehetett annyira szurkolni, mikor megjönnek a hatalmasok Prágából, hogy vegye észre, mi történik itt, s induljon már el Otíkért. Ez a kissé mogorvának tűnő, de egyébként csupaszív férfi pedig természetesen el is indult, hogy a végén együtt ugráljanak Menzel egy picit már giccses, ám megbocsátható jelenetében. De előtte még van egy másik, Marián Labuda nagy jelenése: az volt a rendezői utasítás, hogy nem kell semmit mondani, csak nézni. Labuda pedig megfogadta az intelmet, és úgy nézett, hogy abban minden benne volt. Úgy nézett a fővárosból érkező öltönyös figurákra, hogy az a pár másodperc mindent elmondott.

Vesničko má, středisková (1985) – Trailer

Ústředním dějovým motivem je konflikt mezi otcovsky rozvážným řidičem družstevního náklaďáku Pávkem a jeho mladým, mentálně zaostalým závozníkem Otíkem. Neméně důležité jsou však i další dějové prvky, vykreslující STŘEDISKOVOU OBEC a její obyvatele s humorným nadhledem a přitom s mimořádnou plastičností a autenticitou.

Az én kis falum persze soha nem volt nemzedéki film, téved, aki azt mondja, hogy hát ezt csak az érti, az tud rajta jókat röhögni, aki élt a hetvenes, nyolcvanas években. A fenéket, érti ezt mindenki: érti, hogy van egy világ, Otíkkal, Karel Pávek úrral, amely pont úgy jó, ahogy van – hibákkal, veszekedésekkel, furcsa figurákkal együtt. Érti, hogy van egy másik világ, amely ennél már hazugabb, álszentebb, és akik innen jönnek, még azt sem tudják, hogy iható-e a kert végében található víz, pedig ezzel még a hülye is tisztában van. Akárhogy nézzük, ezt a világot csak Menzel (Zdeněk Troška is jól csinálta persze) tudta ilyen szerethetően, ennyi humorral, és mégis ennyi jóindulattal megfesteni. Úgy elmondani, hogy Pávek, Otík meg a többiek itt maradjanak velünk, és közösségképző erő legyen, ha valaki elkezdi mondani, hogy a sört amúgy a hetedik lépcsőfok alatt kell hűteni, mivel a hatodikon még meleg van, a nyolcadikon viszont már túl hideg.

Pávek vs. Otík

Srandovní Sestřihy Pávka a Otíka z filmu Vesničko má středisková - Střih a Úprava : Marián Tommy

Hogy valójában milyen színész volt, nos, a hivatalos adatok szerint több mint nyolcvan filmben és tévéfilmben játszott, de ezek közül elég keveset vetítettek magyarul. Kétszer még visszatért Menzelhez, ő volt a Vége a régi időknek új gazdája, aki rácsodálkozik az úri világra. Aztán Walden úrként ott volt az egyébként nem túl jó Őfelsége pincére voltam című Hrabal-adaptációban. Menzel mesélte nemrég, hogy amikor dokumentumfilmet készített róla egy indiai rendező, Marián Labudát is megkereste. Nem tudta megszólaltatni, mert kórházban feküdt. Most meghalt. Alighanem itt az ideje megint elindítani Az én kis falumat.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.