Meghalt Pávek, aki mindig tudta, melyik lépcsőfokon kell hűteni a sört

  • Gera Márton
  • 2018. január 6.

Mikrofilm

Marián Labudára emlékezünk.

Olyan jól tudta szedni a lábát azokban a híres, Otíkkal sétálgatós jelenetekben, hogy párja nem akadt a világon. Ment a munkásruhájában, a kihízott trikójában, kezében ott volt a kis fekete táskája, és nem akadt néző, aki ne kacagott volna hangosan. Nem azért, mert Karel Pávek úr olyan szánnivaló lett volna, hanem éppen azért, mert annyira szerethető volt, mintha csak a szigorúnak tűnő, ám nagyon is jólelkű bácsi lett volna a szomszédból.

false

73 éves korában meghalt Marián Labuda szlovák színész, és aki életében egyszer már látta Jiří Menzel talán utolsó igazán jó filmjét, annak rögtön ez a munkába menős jelenet jutott eszébe. Mert Marián Labuda nekünk mindörökké Karel Pávek maradt Az én kis falumból. Az alacsony, termetes fickó, aki kidönti az oszlopot, és akinek Bán János beleönti az ebédjébe a sótartó szinte teljes tartalmát.

false

Hajlamosak vagyunk csak Bán Jánosra emlékezni a filmből; hálálkodni, hogy mekkora szerencse, hogy Menzel rátalált, odaadta neki a szerepet, de Marián Labuda pont akkora sztárja volt ennek a csehszlovák falusi vígjátéknak, mint ő. Neki is köszönhető, hogy annyi jelenetet lehet felidézni a falu mindennapjaiból, és persze neki lehetett annyira szurkolni, mikor megjönnek a hatalmasok Prágából, hogy vegye észre, mi történik itt, s induljon már el Otíkért. Ez a kissé mogorvának tűnő, de egyébként csupaszív férfi pedig természetesen el is indult, hogy a végén együtt ugráljanak Menzel egy picit már giccses, ám megbocsátható jelenetében. De előtte még van egy másik, Marián Labuda nagy jelenése: az volt a rendezői utasítás, hogy nem kell semmit mondani, csak nézni. Labuda pedig megfogadta az intelmet, és úgy nézett, hogy abban minden benne volt. Úgy nézett a fővárosból érkező öltönyös figurákra, hogy az a pár másodperc mindent elmondott.

Vesničko má, středisková (1985) – Trailer

Ústředním dějovým motivem je konflikt mezi otcovsky rozvážným řidičem družstevního náklaďáku Pávkem a jeho mladým, mentálně zaostalým závozníkem Otíkem. Neméně důležité jsou však i další dějové prvky, vykreslující STŘEDISKOVOU OBEC a její obyvatele s humorným nadhledem a přitom s mimořádnou plastičností a autenticitou.

Az én kis falum persze soha nem volt nemzedéki film, téved, aki azt mondja, hogy hát ezt csak az érti, az tud rajta jókat röhögni, aki élt a hetvenes, nyolcvanas években. A fenéket, érti ezt mindenki: érti, hogy van egy világ, Otíkkal, Karel Pávek úrral, amely pont úgy jó, ahogy van – hibákkal, veszekedésekkel, furcsa figurákkal együtt. Érti, hogy van egy másik világ, amely ennél már hazugabb, álszentebb, és akik innen jönnek, még azt sem tudják, hogy iható-e a kert végében található víz, pedig ezzel még a hülye is tisztában van. Akárhogy nézzük, ezt a világot csak Menzel (Zdeněk Troška is jól csinálta persze) tudta ilyen szerethetően, ennyi humorral, és mégis ennyi jóindulattal megfesteni. Úgy elmondani, hogy Pávek, Otík meg a többiek itt maradjanak velünk, és közösségképző erő legyen, ha valaki elkezdi mondani, hogy a sört amúgy a hetedik lépcsőfok alatt kell hűteni, mivel a hatodikon még meleg van, a nyolcadikon viszont már túl hideg.

Pávek vs. Otík

Srandovní Sestřihy Pávka a Otíka z filmu Vesničko má středisková - Střih a Úprava : Marián Tommy

Hogy valójában milyen színész volt, nos, a hivatalos adatok szerint több mint nyolcvan filmben és tévéfilmben játszott, de ezek közül elég keveset vetítettek magyarul. Kétszer még visszatért Menzelhez, ő volt a Vége a régi időknek új gazdája, aki rácsodálkozik az úri világra. Aztán Walden úrként ott volt az egyébként nem túl jó Őfelsége pincére voltam című Hrabal-adaptációban. Menzel mesélte nemrég, hogy amikor dokumentumfilmet készített róla egy indiai rendező, Marián Labudát is megkereste. Nem tudta megszólaltatni, mert kórházban feküdt. Most meghalt. Alighanem itt az ideje megint elindítani Az én kis falumat.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor.

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, Jean-Marie Le Pen mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.