Miért ragaszkodunk ennyire a Jóbarátokhoz?

  • Szabó Ádám
  • 2019. február 3.

Mikrofilm

A tévéipar óriási változásokon ment át az elmúlt években, de ez a 90-es évekbeli sitcom még mindig tarol.

Közel 15 éve befejeződött, de a Jóbarátok még mindig minden idők egyik legismertebb és legnépszerűbb sorozata. Fináléjának nézettsége tévétörténelmet írt, de ez nem jelenti azt, hogy lekerült a műsorról – itthon például jelenleg is két adón peregnek Chandler és barátainak kalandjai.

Töretlen sikerének azonban nem is a tévés sugárzás az oka

– hogy mi, azzal cikkek sora foglalkozott a közelmúltban.

Ha a Netflix forradalmasította a TV-t, miért imádják még mindig az emberek a Jóbarátokat?
Tette fel a kérdést az egyik cikk. A válasz pedig ott van a kérdésben: részben épp a Netflixnek köszönhető, hogy ismét reneszánszát éli a sitcom.

false

 

A streamingszolgáltató kezdetben 30 millió dollárt fizetett a Warnernek a sorozat sugárzásáért, majd mikor internetes pánik tört ki, hogy hamarosan lekerül a kínálatból (a nem saját tartalmakat a Netflix általában csak korlátozott időre vásárolja, azaz veszi bérbe a gyártóktól és stúdióktól), a hírek szerint 100 millió dollárt (mások szerint „csak” 80 milliót) fizettek azért, hogy a Jóbarátok 2019-ben is elérhető legyen náluk.

A Netflix néhány kivételes esettől eltekintve nem árul el nézettségi adatokat, elég biztosak lehetünk benne, hogy ekkora pénzt csak akkor hajlandó áldozni egy több mint 20 éves show-ért, ha azt elég ember nézi. Márpedig a Jóbarátokat elegen nézik – igaz, ma már inkább mobilon.

A sitcom sikerét és nézőit is két részre bonthatjuk. Az egyik csoportot azok alkotják, akik most találkoznak először a műsorral – vagyis akik 1994 és 2004 között még túl fiatalok voltak, hogy a tévében kövessék Rachelt és társait.

false

 

Ők azok, akik a Netflixnek köszönhetően kaptak rá a sorozatra. Az Egyesült Királyságban például ez számít a legnépszerűbb televíziós programnak a fiatalok körében. Marta Kauffman, a sorozat egyik társalkotója árult el egy sztorit ezzel kapcsolatban a Vulture-nak: szerinte nemcsak hogy egy teljesen új generáció kezdte el nézni a Jóbarátokat, de ők ugyanúgy együtt rezonálnak a show-val, mint annak eredeti nézői. Kauffman 17 éves lányához egyik iskolatársa például így szólt: „Hé, van ez az új műsor, a Jóbarátok, láttad már?”. A mai tizenévesek ugyanúgy átérzik a szereplők problémáit, mint a 90-es években – sőt, talán még jobban is. Hiszen a tévében bemutatott bonyodalmak – kapcsolati gondok, munkahelyi problémák, megtegyem-e a következő nagy lépést az életemben – ugyanúgy jelen vannak ma is, csak épp más formában.

Az édes nosztalgia

A nézők másik csoportját pedig azok alkotják, akik már az eredeti sugárzások során is követték a sorozatot – ők azok, akiket korunk egyik legmeghatározóbb szórakoztatóipari hajtóereje, a nosztalgia vezérel.

Az emberek ismét megőrülnek a Szellemirtóktól

Az eredeti klasszikust még mindig rajongás övezi, az újabb folytatások viszont óriási elégedetlenséget váltottak ki. Év elején érkezett a hír, hogy Jason Reitman rendezésében 2020-ban új Szellemirtók-film érkezik, ami az ígéretek szerint az eredeti univerzumban játszódik majd - jelentsen ez bármit. A hír óriási vitákat váltott ki internet-szerte, csak úgy, mint a legutóbbi rész.

A Jóbarátokban nincsenek okostelefonok, nem használják a Tindert, nem chatelnek vagy netflixeznek. A szereplők kávézókban ücsörögnek és beszélgetnek, ha pedig rendezni akarják vitáikat, nem írnak rá a másikra Messengeren, hanem bekopognak az ajtajukon. Ezek azok az élmények, amelyekre a mai két- és háromikszes generáció még emlékszik, de már nem része életüknek.

Egy brit kutatás szerint a milleniumi generációban a FOMO-életérzést (Fear Of Missing Out – attól való félelem, hogy kimarad valamiből) felváltotta a JOMO (Joy Of Missing Out), vagyis hogy az emberek kifejezetten élvezik, hogy nem vesznek részt valamiben; bárok, bulik vagy koncertek helyett inkább otthon maradnak, és belövik a Netflixet – hogy például megnézzenek néhány Jóbarátok-epizódot, és azon merengjenek, milyen jó volt, amikor még eljártak valahova a barátaikkal.

A Jóbarátok-mánia mindenütt jelen van

A Warner Bros. stúdiótúráján a Central Park díszlete népszerűbb, mint a virtuális száguldás A sötét lovag Batmotorján, vagy egy kék háttér előtti repülés Harry Potter seprűjén. A Buzzfeed letarolja a netet az olyan listákkal, mint „A 23 legikonikusabb Monica Geller-szöveg”, vagy „72 igazság, amit a Jóbarátok tanított a 20-as éveidről”. A The Hollywood Reporter 2015-ben 2800, a filmszakmában dolgozó szakembert kérdezett a kedvenc tévéműsorukról – igen, a Jóbarátok végzett a toplista legelején.

false

 

Napjainkban a vígjátéksorozatok egyre sötétednek, és már alig lehet megkülönböztetni őket a drámáktól – gondoljunk csak a legnépszerűbbekre, mint az Atalanta, a Master of None, a GLOW, a Barry vagy a The Marvelous Mrs. Maisel. Klasszikus sitcomokat már csak elvétve találunk a tévében. Így hát, ha ma valaki önfeledten akar nevetni, vagy épp konzervkacajt hallgatni, nem az új műsorokra kapcsol, hanem inkább elővesz egy klasszikust.

Ugyanakkor a MeeToo és a TimesUp korában egyre többen fedezik fel a Jóbarátok „sötét oldalát” is. Hiszen részben épp azért változtak meg a komédiák, mert rengeteg vicc, ami a 90-es években még ült, ma már szalonképtelennek számít. Az Independent újságírója véleménycikkben vette sorra, miért is problémás ma a Jóbarátok: a multikulti New Yorkot úgy mutatja be, mintha kizárólag fehérek laknák; poénjai gyakran szexisták, hímsoviniszták, homofóbok és transzfóbok. Visszatérő viccek tárgya például Monika korai kövérsége, Chandler melegsége, vagy Ross első feleségének leszbikus volta.

false

 

Mások pedig épphogy védelmükbe veszik a sorozatot: neki köszönhetően először szerepelt LBGTQ-esküvő egy országos tévéműsorban (Ross ex-neje, Susan és Carol révén); olyan témák jelentek meg benne, mint a meddőség és a lombikbébi-program (Phoebe és méhének esete); végre nemcsak a férfiak vallották be benne, hogy szeretnek kötöttségek nélkül szexelni, hanem a nők is; sőt, a női szereplők szinte mindenben egyenlők voltak benne férfi társaikkal: nekik is volt jellemük, figurájuk, karrierjük és szerelmi életük – és nem csak a vágy tárgyaként szerepeltek.

false

 

A cikkíró szerint bár ez ma már megszokottnak mondható, mindehhez szükség volt a Jóbarátokhoz is – még akkor is, ha közben mai szemmel nézve sokan sértőnek is találják a műsort. Másoknak talán épp ez a vonzó benne.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.