Miért ragaszkodunk ennyire a Jóbarátokhoz?

  • Szabó Ádám
  • 2019. február 3.

Mikrofilm

A tévéipar óriási változásokon ment át az elmúlt években, de ez a 90-es évekbeli sitcom még mindig tarol.

Közel 15 éve befejeződött, de a Jóbarátok még mindig minden idők egyik legismertebb és legnépszerűbb sorozata. Fináléjának nézettsége tévétörténelmet írt, de ez nem jelenti azt, hogy lekerült a műsorról – itthon például jelenleg is két adón peregnek Chandler és barátainak kalandjai.

Töretlen sikerének azonban nem is a tévés sugárzás az oka

– hogy mi, azzal cikkek sora foglalkozott a közelmúltban.

Ha a Netflix forradalmasította a TV-t, miért imádják még mindig az emberek a Jóbarátokat?
Tette fel a kérdést az egyik cikk. A válasz pedig ott van a kérdésben: részben épp a Netflixnek köszönhető, hogy ismét reneszánszát éli a sitcom.

false

 

A streamingszolgáltató kezdetben 30 millió dollárt fizetett a Warnernek a sorozat sugárzásáért, majd mikor internetes pánik tört ki, hogy hamarosan lekerül a kínálatból (a nem saját tartalmakat a Netflix általában csak korlátozott időre vásárolja, azaz veszi bérbe a gyártóktól és stúdióktól), a hírek szerint 100 millió dollárt (mások szerint „csak” 80 milliót) fizettek azért, hogy a Jóbarátok 2019-ben is elérhető legyen náluk.

A Netflix néhány kivételes esettől eltekintve nem árul el nézettségi adatokat, elég biztosak lehetünk benne, hogy ekkora pénzt csak akkor hajlandó áldozni egy több mint 20 éves show-ért, ha azt elég ember nézi. Márpedig a Jóbarátokat elegen nézik – igaz, ma már inkább mobilon.

A sitcom sikerét és nézőit is két részre bonthatjuk. Az egyik csoportot azok alkotják, akik most találkoznak először a műsorral – vagyis akik 1994 és 2004 között még túl fiatalok voltak, hogy a tévében kövessék Rachelt és társait.

false

 

Ők azok, akik a Netflixnek köszönhetően kaptak rá a sorozatra. Az Egyesült Királyságban például ez számít a legnépszerűbb televíziós programnak a fiatalok körében. Marta Kauffman, a sorozat egyik társalkotója árult el egy sztorit ezzel kapcsolatban a Vulture-nak: szerinte nemcsak hogy egy teljesen új generáció kezdte el nézni a Jóbarátokat, de ők ugyanúgy együtt rezonálnak a show-val, mint annak eredeti nézői. Kauffman 17 éves lányához egyik iskolatársa például így szólt: „Hé, van ez az új műsor, a Jóbarátok, láttad már?”. A mai tizenévesek ugyanúgy átérzik a szereplők problémáit, mint a 90-es években – sőt, talán még jobban is. Hiszen a tévében bemutatott bonyodalmak – kapcsolati gondok, munkahelyi problémák, megtegyem-e a következő nagy lépést az életemben – ugyanúgy jelen vannak ma is, csak épp más formában.

Az édes nosztalgia

A nézők másik csoportját pedig azok alkotják, akik már az eredeti sugárzások során is követték a sorozatot – ők azok, akiket korunk egyik legmeghatározóbb szórakoztatóipari hajtóereje, a nosztalgia vezérel.

Az emberek ismét megőrülnek a Szellemirtóktól

Az eredeti klasszikust még mindig rajongás övezi, az újabb folytatások viszont óriási elégedetlenséget váltottak ki. Év elején érkezett a hír, hogy Jason Reitman rendezésében 2020-ban új Szellemirtók-film érkezik, ami az ígéretek szerint az eredeti univerzumban játszódik majd - jelentsen ez bármit. A hír óriási vitákat váltott ki internet-szerte, csak úgy, mint a legutóbbi rész.

A Jóbarátokban nincsenek okostelefonok, nem használják a Tindert, nem chatelnek vagy netflixeznek. A szereplők kávézókban ücsörögnek és beszélgetnek, ha pedig rendezni akarják vitáikat, nem írnak rá a másikra Messengeren, hanem bekopognak az ajtajukon. Ezek azok az élmények, amelyekre a mai két- és háromikszes generáció még emlékszik, de már nem része életüknek.

Egy brit kutatás szerint a milleniumi generációban a FOMO-életérzést (Fear Of Missing Out – attól való félelem, hogy kimarad valamiből) felváltotta a JOMO (Joy Of Missing Out), vagyis hogy az emberek kifejezetten élvezik, hogy nem vesznek részt valamiben; bárok, bulik vagy koncertek helyett inkább otthon maradnak, és belövik a Netflixet – hogy például megnézzenek néhány Jóbarátok-epizódot, és azon merengjenek, milyen jó volt, amikor még eljártak valahova a barátaikkal.

A Jóbarátok-mánia mindenütt jelen van

A Warner Bros. stúdiótúráján a Central Park díszlete népszerűbb, mint a virtuális száguldás A sötét lovag Batmotorján, vagy egy kék háttér előtti repülés Harry Potter seprűjén. A Buzzfeed letarolja a netet az olyan listákkal, mint „A 23 legikonikusabb Monica Geller-szöveg”, vagy „72 igazság, amit a Jóbarátok tanított a 20-as éveidről”. A The Hollywood Reporter 2015-ben 2800, a filmszakmában dolgozó szakembert kérdezett a kedvenc tévéműsorukról – igen, a Jóbarátok végzett a toplista legelején.

false

 

Napjainkban a vígjátéksorozatok egyre sötétednek, és már alig lehet megkülönböztetni őket a drámáktól – gondoljunk csak a legnépszerűbbekre, mint az Atalanta, a Master of None, a GLOW, a Barry vagy a The Marvelous Mrs. Maisel. Klasszikus sitcomokat már csak elvétve találunk a tévében. Így hát, ha ma valaki önfeledten akar nevetni, vagy épp konzervkacajt hallgatni, nem az új műsorokra kapcsol, hanem inkább elővesz egy klasszikust.

Ugyanakkor a MeeToo és a TimesUp korában egyre többen fedezik fel a Jóbarátok „sötét oldalát” is. Hiszen részben épp azért változtak meg a komédiák, mert rengeteg vicc, ami a 90-es években még ült, ma már szalonképtelennek számít. Az Independent újságírója véleménycikkben vette sorra, miért is problémás ma a Jóbarátok: a multikulti New Yorkot úgy mutatja be, mintha kizárólag fehérek laknák; poénjai gyakran szexisták, hímsoviniszták, homofóbok és transzfóbok. Visszatérő viccek tárgya például Monika korai kövérsége, Chandler melegsége, vagy Ross első feleségének leszbikus volta.

false

 

Mások pedig épphogy védelmükbe veszik a sorozatot: neki köszönhetően először szerepelt LBGTQ-esküvő egy országos tévéműsorban (Ross ex-neje, Susan és Carol révén); olyan témák jelentek meg benne, mint a meddőség és a lombikbébi-program (Phoebe és méhének esete); végre nemcsak a férfiak vallották be benne, hogy szeretnek kötöttségek nélkül szexelni, hanem a nők is; sőt, a női szereplők szinte mindenben egyenlők voltak benne férfi társaikkal: nekik is volt jellemük, figurájuk, karrierjük és szerelmi életük – és nem csak a vágy tárgyaként szerepeltek.

false

 

A cikkíró szerint bár ez ma már megszokottnak mondható, mindehhez szükség volt a Jóbarátokhoz is – még akkor is, ha közben mai szemmel nézve sokan sértőnek is találják a műsort. Másoknak talán épp ez a vonzó benne.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.