Film

Ne érints meg!

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 14.

Mikrofilm

Nem értem, miért csinálom ezt a filmet – vallja be egy ponton Adina Pintilie rendező monitorján át a főszereplő Laurának, mi pedig csak helyeselni tudunk. A mozi tele van ilyen „nem értem”-ekkel: a szereplők nem értik a testüket és az intimitást, én nem értem, miért kell látnom a terápiás folyamataikat, a rendező pedig nem érti, mit kellene kezdenie ezzel az egésszel. Azt pedig, hogy a Ne érints meg! hogyan kapott Arany Medvét Berlinben, Tom Tykwer zsűrielnökön kívül senki nem érti.

Pedig látható, hogy Pintiliének fontos volt a téma, és nagyon is törődött főszereplőjével. Laura szexuális problémákkal küzdő, középkorú angol nő, aki nem ismeri saját testét és retteg másokétól. A rendezőnő úgy próbál segíteni neki, hogy a legkülönbözőbb alakokkal hozza össze a kvázipszichológustól kezdve a transzvesztitáig. Eközben nemcsak a főszereplő, mi is kúra alatt állunk. A téma a test mint olyan, használjuk, vagy csak kihasználjuk; egy burok, amely elválaszt másoktól vagy épp összeköt; a szexualitásunkkal élni kell vagy az él velünk. Mire viszont elindulna valami, jön egy kamerába beszélős, köldöknézős jelenet.

A forgatókönyv nélkül készült film a látottak szerint segített alanyának – a nézőknek viszont semmit nem ad, hiszen gyakorlatilag lefilmezett gyógykezelések sorozatából áll. Pintilie nem értelmez és művészileg sem tesz hozzá semmit a látottakhoz. A legrosszabb, amikor monitorja mögül kibújva a rendező is megjelenik a vásznon: szégyellősen bevallja, hogy nem is olyan könnyű kamera előtt állni, mert meztelennek érzi magát.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.