Film

Ne érints meg!

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 14.

Mikrofilm

Nem értem, miért csinálom ezt a filmet – vallja be egy ponton Adina Pintilie rendező monitorján át a főszereplő Laurának, mi pedig csak helyeselni tudunk. A mozi tele van ilyen „nem értem”-ekkel: a szereplők nem értik a testüket és az intimitást, én nem értem, miért kell látnom a terápiás folyamataikat, a rendező pedig nem érti, mit kellene kezdenie ezzel az egésszel. Azt pedig, hogy a Ne érints meg! hogyan kapott Arany Medvét Berlinben, Tom Tykwer zsűrielnökön kívül senki nem érti.

Pedig látható, hogy Pintiliének fontos volt a téma, és nagyon is törődött főszereplőjével. Laura szexuális problémákkal küzdő, középkorú angol nő, aki nem ismeri saját testét és retteg másokétól. A rendezőnő úgy próbál segíteni neki, hogy a legkülönbözőbb alakokkal hozza össze a kvázipszichológustól kezdve a transzvesztitáig. Eközben nemcsak a főszereplő, mi is kúra alatt állunk. A téma a test mint olyan, használjuk, vagy csak kihasználjuk; egy burok, amely elválaszt másoktól vagy épp összeköt; a szexualitásunkkal élni kell vagy az él velünk. Mire viszont elindulna valami, jön egy kamerába beszélős, köldöknézős jelenet.

A forgatókönyv nélkül készült film a látottak szerint segített alanyának – a nézőknek viszont semmit nem ad, hiszen gyakorlatilag lefilmezett gyógykezelések sorozatából áll. Pintilie nem értelmez és művészileg sem tesz hozzá semmit a látottakhoz. A legrosszabb, amikor monitorja mögül kibújva a rendező is megjelenik a vásznon: szégyellősen bevallja, hogy nem is olyan könnyű kamera előtt állni, mert meztelennek érzi magát.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.