Jobb-e kecskének lenni, mint boszorkánynak? És meddig érnek a szalagjaink, amik a babonáinkhoz, előítéleteinkhez és meggyőződéseinkhez kötnek bennünket? Az első filmes, zambiai születésű, Nagy-Britanniában élő rendező, Rungano Nyoni egy afrikai faluba visz minket, ahol kormányzati megerősítéssel lehet bárkit boszorkánysággal vádolni, megbélyegezni és száműzni a közösségből. Egy kósza pletyka nyomán a kilencéves Shula (Maggie Molubwa) is vád alá kerül: boszorkánnyá nyilvánítják, és helyi szokás szerint egy szalaghoz kötik, hogy ne repülhessen el. Shulának döntenie kell, vagy boszorkány lesz és akként is éli le életét: kikötve, korlátozva, alávetve a saját közösségének, saját babonáiknak, a kormánynak és a bámészkodóknak; vagy elvágja a szalagot, de akkor kecskévé változik. Shula egy olyan zárt közösségbe kerül, ahol a nők élete csak saját szalagjuk hosszáig terjed, és turisztikai látványosságnak vagy földeken dolgozó robotnak használják őket. A legelrettentőbb pedig nemcsak az, hogy egy kislány hogyan lehet képes feldolgozni mindezt, hanem az az eldönthetetlenség, hogy vajon ki az, aki hitből és meggyőződésből, ki az, aki haszonlesésből, ki az, aki szimplán érdeklődő és mentegetőző kívülállásból válik résztvevőjévé ennek a kegyetlen és misztikus eljárásnak, amely mégiscsak életeket és sorsokat vesz el, mindenféle magyarázat és ok nélkül. A történet a mese és valóság, a dokumentarizmus és a játékfilm határán billeg. Nem dönt, nem ajánl fel megoldásokat, csupán felmutat egy igazából nagyon egyszerű helyzetet.
Forgalmazza a magyarhangya
