Nincs az a sorozatgyilkos, aki kivágja magát ebből a filmjogi hercehurcából

  • narancs.hu
  • 2022. január 5.

Mikrofilm

Ugyan lezárult a pereskedés a Péntek 13-sorozat jogairól, de könnyen lehet, hogy jó darabig nem tér vissza a vászonra minden idők egyik legismertebb kaszabolós szörnyetege.

Horrorfilmek esetén viszonylag gyakori, hogy egy-egy jól sikerült darabból néhány év alatt máris trilógia, vagy akár franchise keletkezik: viszonylag olcsón és gyorsan leforgathatók, majd a főellenséget megtartva, a gyilkolásokat és ijesztegetéseket variálva futószalagon gyárthatók. Így történhetett meg, hogy a Fűrészből 17 év alatt 9 rész is készült; de a Parajelenségekből is van már 7 epizód; a Démonok között világa is 8 filmnél jár már. Régen sem volt ez másként: Chucky, a Gyerekjáték réme 7 filmben tűnt fel; Michael Myers, a Halloween gyilkosának számlálója 11-nél jár; míg az Elm utca Freddy Kruegere 9 moziban kísértett eddig. Ezek közül az egyikben a kaszabolós horror, azaz a slasher másik nagy klasszikusával, a Péntek 13 Jason Voorheestével csapott össze.

A maszkos Jason népszerűsége a fenti klasszikusokéhoz hasonlóan töretlen: az 1980-as eredeti Péntek 13 óta 8 folytatás készült, emellett 2001-ben Jason X címmel a főrém saját filmet is kapott; 2003-ban összeengedték a már emlegetett Freddy Kruegerrel, 2009-ben pedig a remakehullám is utolérte. Azóta több mint 10 év eltelt már, a sorozat a siker ellenére mégsem folytatódott – olyan jogi gubancok alakultak ki ugyanis körülötte, amelyből sorozatgyilkos legyen a talpán, aki kivágja magát belőle.

Az egész ott kezdődött, hogy az eredeti Péntek 13 forgatókönyvírója, Victor Miller a bíróságon próbálta visszaszerezni a sorozat jogait a film producerétől. Mindezt a 70-es évek közepén bevezetett törvénynek köszönhetően tehette meg, ami szerint bizonyos idő eltelte után az alkotók kérvényezhetik, hogy saját művük felett ők rendelkezzenek. Sean Cunningham, a film rendezője és producere ellenben azt állította, Miller a forgatókönyvet felkérésre, mint független vállalkozó készítette el, ezért nem formálhat jogot arra. A bíróság végül a forgatókönyvírónak adott igazat – a döntésben a tengerentúlon elképesztő erővel bíró szakszervezetek is szerepet játszottak, Miller ugyanis a Forgatókönyvírók Céhének tagja.

A két éve született döntés ellen a határidő lejártáig nem érkezett fellebbezés, így a jogok hivatalosan is visszaszálltak Millerre. Erről egyébként az a Larry Zerner számolt be, aki nemcsak ügyvédként tevékenykedik, de ő játszotta Shelley-t a sorozat harmadik részében. Azt a Shelley-t, akihez az ikonikus maszk valójában tartozott, mielőtt Jason egy toroknyiszálással el nem lopta azt tőle.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az ügy megoldódott, vagy hogy szabad lenne az út a sorozat folytatása előtt; Zerner szerint valószínűleg Cunningham egyszerűen nem akarta tovább vesztegetni a pénzét a bíróságon. Ez pedig azt jelenti, hogy

a sajátos jogi buktatók miatt a forgatókönyvíró Miller csak az első mozi forgatókönyvének amerikai jogait szerezte vissza

– azaz a legfőbb szereplők és helyszínek, így Crystal Lake, Jason Voorhees vagy annak édesanyja, Pamela felett ő rendelkezhet. A felnőtt, maszkos Jason jogai azonban továbbra is rendező-producer Cunninghamhez tartoznak, aki viszont Miller jóváhagyása nélkül nem készíthet filmet belőle. A faramuci helyzet szerint tehát hiába tisztázódtak a jogok, valójában csak akkor készülhet el a következő Péntek 13 a klasszikus, maszkos rémmel, ha a két fél meg tud állapodni – vagy ha az egyik halála után annak örökösei készek lesznek az együttműködésre.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.