Összekapott a szuperhősökön Robert Downey Jr. és Alejandro G. Inárritu

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 9.

Mikrofilm

A Vasember és az Oscar-díjas rendező egy nyolc évvel ezelőtti vitája került elő újból.

A szuperhősfilmek a mozi felvirágoztatói, vagy épp ellenkezőleg, romlásba taszítjá? A Marvel-filmek lassan két évtizede tartó regnálása óta számtalan filmes letette a garast valamelyik érv mellett. A legemlékezetesebb Martin Scorsese volt, akinek álláspontjáról már a The New York Timesban megjelent esszéjének címe is árulkodik: „Azt mondtam, hogy a Marvel-filmek nem filmek. Hadd magyarázzam meg”. Csak hogy az ellenoldal is szót kapjon, minderről megkérdeztük a Sylvester Stallonének szuperhősmozit író Bragi F. Scutot is, vele készült interjúnk itt olvasható.

A képregényfilm-háború azonban nem Scorsesevel kezdődött: még 2014-ben Alejandro G. Inárritu is vaskos véleményt fogalmazott meg. Ne feledjük, ekkor még csak nyolc Marvel-filmet mutattak be a mozik, míg mára a harmincat közelíti a számláló. A mexikói rendező épp Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című moziját promotálta, amely épp egy olyan színészről szól, akit szuperhősszerepével vált ismertté. A mozi 3 Oscar hozott Inárritunak, aki azóta még egyet nyert A visszatérővel.

A rendező kulturális népirtásnak bélyegezte a szuperhősfilmeket, melynek karakterei semmilyen hatással nincsenek rá.

„Ezek mind mérgek, a közönség pedig túlzottan ki van téve a cselekménynek, a robbanásnak és a többi szarságnak, ami semmit nem mond arról, milyen élmény embernek lenni” – tette hozzá.

A Marvel berkein belül dolgozó színészeknek persze nem tetszett Inárritu megjegyzése. Egyikük, a Vasembert alakító Robert Downey Jr. válaszolt is neki. Mint mondta, fenemód tiszteli a rendezőt, de „az, hogy egy olyan ember, akinek spanyol az anyanyelve, össze tudta tenni a »kulturális népirtás« kifejezést, sokat elárul arról, milyen fényes elme is valójában”. A színész sajtósa annak idején igyekezett elejét venni a felháborodásnak azzal, hogy Downey szavait kivették a kontextusból, és hogy valójában mindezt csak dicséretnek szánta.

Az üzengetés óta eltelt nyolc év, Inárritu jelenleg épp Bardo című filmjével vesz részt a Cannes-i filmfesztiválon, ahol egy interjúban ismét előkerült az eset. „Úgy voltam vele, hogy »Ó, ti, a kis banánországotokból«. Ha Svédországból vagy Dániából származnék, talán tűnhetnék filozofikusnak, de mivel mexikói vagyok, egyből hatásvadásznak tűnök” – magyarázta. Az interjúban többek között arról is beszámolt, hogy hiába napjaink egyik legünnepeltebb és legdíjazottabb rendezője, sokszor gyökértelennek érzi magát, hiszen az amerikaiaknak túl mexikói, a mexikóiaknak pedig túl amerikai.

(Címlapképünkön: Robert Downey Jr.)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.