Interjú

„Mint a Rockyt”

Bragi F. Schut forgatókönyvíró

Film

A szuperhősfilmek hagyományaitól eltérően a Samaritanból előbb volt forgatókönyv, s csak később született meg a képregény. A projekt végül a főszerepet alakító Sylvester Stallone érkezésével szökkenhetett szárba. A szerző most arról mesél, hogyan esett el a rendezés jogától, miért intett be neki Ron Perlman, és mit gondol Scorsese képregényfilmeket fitymáló véleményéről.

Magyar Narancs: A Samaritan egy visszavonult szuperhősről szól, akiről mindenki azt hiszi, hogy meghalt, de egy fiatal fiú kedvéért visszatér. Honnan jött az ötlet?

Bragi F. Schut: Amikor kiderült, hogy a feleségemmel kisfiunk lesz, az apaság gondolatára nagyon idegessé váltam. Nem voltam biztos benne, hogy jó apa leszek: lesz-e elég türelmem, félre tudom-e tenni az ambícióimat. Addig a pontig az a vágyam állt az első helyen, hogy sikeres író, majd rendező legyek. Ezekkel a gondolatokkal birkóztam, amikor eszembe jutott, hogy mindezt felhasználhatnám egy hősalak megrajzolásához: nem egy tökéletes figura, vannak hibái, sokszor hozott rossz döntéseket, de egy gyereknek köszönhetően jobb emberré válhat. Mindezt persze számtalan filmben láthattuk már, ezért az egészet a szuperhősmozik kontextusába helyeztem. A másik kiindulópontom az az ötlet volt, hogy mi történhet egy várossal, ha a szuperhőse meghal. Hogyan nézne ki például Metropolis két évtizeddel Superman halála után? Jól ismerem a szuperhőstörténeteket, érdekelt, hogyan tudok egy kicsit változtatni a bevett formulákon, dekonstruálni azokat, elvinni a westernek felé.

MN: Közel két évtizede a szuperhősmozik korát éljük, az azonban a mai napig ritka, hogy egy ilyen film ne képregényen alapuljon. A Samaritant saját ötletéből írta, a saját szakállára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.