Magyar Narancs: A Samaritan egy visszavonult szuperhősről szól, akiről mindenki azt hiszi, hogy meghalt, de egy fiatal fiú kedvéért visszatér. Honnan jött az ötlet?
Bragi F. Schut: Amikor kiderült, hogy a feleségemmel kisfiunk lesz, az apaság gondolatára nagyon idegessé váltam. Nem voltam biztos benne, hogy jó apa leszek: lesz-e elég türelmem, félre tudom-e tenni az ambícióimat. Addig a pontig az a vágyam állt az első helyen, hogy sikeres író, majd rendező legyek. Ezekkel a gondolatokkal birkóztam, amikor eszembe jutott, hogy mindezt felhasználhatnám egy hősalak megrajzolásához: nem egy tökéletes figura, vannak hibái, sokszor hozott rossz döntéseket, de egy gyereknek köszönhetően jobb emberré válhat. Mindezt persze számtalan filmben láthattuk már, ezért az egészet a szuperhősmozik kontextusába helyeztem. A másik kiindulópontom az az ötlet volt, hogy mi történhet egy várossal, ha a szuperhőse meghal. Hogyan nézne ki például Metropolis két évtizeddel Superman halála után? Jól ismerem a szuperhőstörténeteket, érdekelt, hogyan tudok egy kicsit változtatni a bevett formulákon, dekonstruálni azokat, elvinni a westernek felé.
MN: Közel két évtizede a szuperhősmozik korát éljük, az azonban a mai napig ritka, hogy egy ilyen film ne képregényen alapuljon. A Samaritant saját ötletéből írta, a saját szakállára.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
