Interjú

„Mint a Rockyt”

Bragi F. Schut forgatókönyvíró

Film

A szuperhősfilmek hagyományaitól eltérően a Samaritanból előbb volt forgatókönyv, s csak később született meg a képregény. A projekt végül a főszerepet alakító Sylvester Stallone érkezésével szökkenhetett szárba. A szerző most arról mesél, hogyan esett el a rendezés jogától, miért intett be neki Ron Perlman, és mit gondol Scorsese képregényfilmeket fitymáló véleményéről.

Magyar Narancs: A Samaritan egy visszavonult szuperhősről szól, akiről mindenki azt hiszi, hogy meghalt, de egy fiatal fiú kedvéért visszatér. Honnan jött az ötlet?

Bragi F. Schut: Amikor kiderült, hogy a feleségemmel kisfiunk lesz, az apaság gondolatára nagyon idegessé váltam. Nem voltam biztos benne, hogy jó apa leszek: lesz-e elég türelmem, félre tudom-e tenni az ambícióimat. Addig a pontig az a vágyam állt az első helyen, hogy sikeres író, majd rendező legyek. Ezekkel a gondolatokkal birkóztam, amikor eszembe jutott, hogy mindezt felhasználhatnám egy hősalak megrajzolásához: nem egy tökéletes figura, vannak hibái, sokszor hozott rossz döntéseket, de egy gyereknek köszönhetően jobb emberré válhat. Mindezt persze számtalan filmben láthattuk már, ezért az egészet a szuperhősmozik kontextusába helyeztem. A másik kiindulópontom az az ötlet volt, hogy mi történhet egy várossal, ha a szuperhőse meghal. Hogyan nézne ki például Metropolis két évtizeddel Superman halála után? Jól ismerem a szuperhőstörténeteket, érdekelt, hogyan tudok egy kicsit változtatni a bevett formulákon, dekonstruálni azokat, elvinni a westernek felé.

MN: Közel két évtizede a szuperhősmozik korát éljük, az azonban a mai napig ritka, hogy egy ilyen film ne képregényen alapuljon. A Samaritant saját ötletéből írta, a saját szakállára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.