Tévésorozat

Póráz nélkül

Túl a vörös kanapén

Mikrofilm

Álex Pina – tavaly karácsonyi lapszámunkban is megénekelt (A szappan dicsé­rete) – exkluzív Netflix-megállapodásának friss gyümölcse ez a sorozat.

Ő és állandó alkotótársa, Esther Martínez Lobato „latin ponyvaként” hivatkozik a műre, de persze korábbi munkáikra is ráakaszthatnánk e címkét, ahogy a tempó is hasonlatos a korábbiakhoz. A bosszúszomjas stricijük elől menekülő prostituáltak mérsékelten originális története is bővelkedik őrült tempójú akciókban, nyálcsorgatós szexjelenetekben, gusztusos férfiakban és nőkben, és némi pátoszos moralizálásban. Ugyanakkor az alkotók mintha nehezen jutnának dűlőre abban, hogy az önfeledt, tarantinós grindhouse-t vagy a szexi, de kritikus megközelítést válasszák. A 20–30 perces epizódok pedig nem engednek teret e potenciálisan bizsergető kettősség kibontakoztatásához.

A spanyol Coral, az argentin Wendy és a kubai Gina egy tenerifei bordélyházban dolgoznak éjt nappallá téve. Eltérő háttérrel rendelkeznek, de hasonlóan tragikus úton kötöttek ki a szadista Romeo klubjában. Amikor azonban egy elszámolási vita tettlegességig fajul a strigóval, mindhárman nekiesnek, leütik, s bár eljárásuk a néző szemében tűnhet akár önvédelemnek, adódnak járulékos balesetek is, hát menekülniük kell. Ahogy azt Pina és Martínez Lobato sorozataiban már megszokhattuk, minden némi abszurd, szadista humorral és a szem gátlástalan kényeztetésével indul (élénk színek, szép testek és neonfény). A kamera jó étvággyal járja be a kerek fenekeket, harisnyakötős lábakat és latex fétisszereléseket, majd két nyaktörő autós üldözés és szépen bevilágított dugás között a szexmunka és az azzal járó emberkereskedelem szörnyűségeiről elmélkedhetünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.