Interjú

„1 dollár 75 cent óránként”

F. Murray Abraham színész

Mikrofilm

Az Amadeusért elnyerte az Oscart, A rózsa nevében inkvizítorként tette nehezebbé a középkort, a ma születettek pedig a Homeland rejtélyes CIA-főnökeként ismerik. New Yorkban értük el telefonon.

Magyar Narancs: Mostanában főleg sorozatokban látható, sőt vígjátéki szerepeket is vállalt.

F. Murray Abraham: Ilyen C.W. Longbottom is a Mythic Questben. Végre egy alak, aki idősebb nálam. Piál, nőzik, és nem akar leállni, nagyon szórakoztató játszani. Nem hajlandó beadni a kulcsot, csak azért is jól akarja érezni magát, míg el nem jön a vég.

MN: A Homelandban ennél jóval komorabb, drámaibb hőst játszott.

FMA: Dar Adal rejtélyes alak, sosem tudhattad, melyik oldalon áll. Egy szuperpatrióta, és mint a legtöbb ilyen vakbuzgó hazafi, a végén ő maga jelent veszélyt a hazájára. Mandy Patinkin és én már a sorozat előtt ismertük egymást, a színház világából. Mindketten sokat játszottunk a Joseph Papp alapította New York Shakespeare Festival előadásaiban, bár együtt nem léptünk fel. Tudja, szóvivője vagyok a szíriai menekülteket segítő Multifaith Alliance for Syrian Refugees nevű szervezetnek és Mandy volt olyan jó, hogy segített az adománygyűjtésben.

MN: Voltak emlékezetes színpadi bukásai?

FMA: Volt néhány ilyen katasztrófa az éle­temben. Nagyon tud ez fájni. Az egyik különösen közel állt a szívemhez: a Teibele and Her Demon Isaac Bashevis Singertől. A kutyát nem érdekelte, pedig nagyon jó darab. Kongott a nézőtér az ürességtől, két hét után le kellett venni a műsorról. De volt olyan előadásom is, amelyet két nap után kellett becsukni. A Legend című darab. A szívem szakadt meg.

MN: A Shylock-alakítása viszont igazi diadalmenet volt. A velencei kalmárból akkoriban egy másik ismert előadás is ment Amerikában: abban Al Pacino adta Shylockot.

FMA: Egy időben futott a kettő. Igazán kedvelem Al Pacinót, rendes ember és remek színész, de az én Shylockom sokkal jobb volt. Nem Al hibája volt, hanem a rendezőjéé, aki félreértelmezte a darabot, alapvető utalásokat hagyott ki belőle.

MN: Pacinóval a Serpicóban játszott együtt, aztán A sebhelyesarcúban is.

FMA: Részben neki köszönhetem, hogy A sebhelyesarcúban szerepeltem, ő ajánlott Brian De Palmának. Nagylelkű ember és könnyű vele a munka. Szeretem dicsérni azokat a kollégáimat, akik megérdemlik. Amikor a Serpicót forgattuk, Al Pacino azoknak a színészeknek is kikérte a véleményét, akiknek alig volt valami szövegük. Ilyen ember.

DOUNIAMAG-ENTERTAINMENT-US-THEATRE-POLITICS-SHAKESPEARE

 
Fotó: Europress Fotóügynökség

MN: Amikor Miloš Forman meghalt, a Rolling Stone magazinban emlékezett meg arról, milyen volt az Amadeust forgatni. Kemény rendezőnek írta le.

FMA: Nemcsak velem, mindenkivel szigorú volt, de egyetlen rossz alakítás sincs a filmben, és ez Miloš érdeme. Pontosan tudta, mit akar, nem volt vita. Jó orra volt az igazsághoz, sosem adta alább. Az egyik legnagyobb rendező, akivel dolgoztam. Ő és Wes Anderson. Meg a Coen testvérek. És Brian De Palma. Tudta, hogy A sebhelyesarcút az Amadeusszal párhuzamosan forgattam? Akkor tudtam meg, hogy megkaptam Salieri szerepét, amikor már leszerződtem A sebhelyesarcúra. Forgattam egy kicsit De Palmával Hollywoodban, majd Prágába repültem, beestem az Amadeus forgatására, majd megint Hollywood és A sebhelyesarcú és vissza.

MN: Forman után Wes Andersont említette a nagyok sorában…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.