Reagált a keresztény filmfesztivál zsűrielnöke a kitiltott szivárványcsalád-filmre

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 23.

Mikrofilm

Dér András szerint ő és zsűritársai is a film bemutatásáért kampányoltak.

A mozit is elérte a melegellenes cenzúra – írtuk meg pár napja, amikor kiderült: az utolsó pillanatban vették ki a XV. Ars Sacra Filmfesztivál programjából az Anyáim története (Her Mothers) című magyar szivárványcsaládról szóló filmet.

"Amikor júliusban hírt kaptunk arról, hogy az Anyáim története bekerült az Ars Sacra filmfesztivál versenyprogramjába, nagyon lelkesek lettünk, mert reméltük, hogy ezen a fesztiválon olyan párbeszédre kerülhet majd sor, amire ezidáig minden erőfeszítésünk dacára, nem volt lehetőségünk Magyarországon. Ma este lett volna a vetítés a Tabán moziban, tegnap délután kaptuk a hírt a szervezőktől, hogy legnagyobb sajnálatukra nem vetíthetik le a filmet" – írták a film készítői akkor Facebookon.

A filmfesztiválnak helyet adó Tabán Art Mozi azt válaszolta nekik: “»a keresztény értékrend mellett elkötelezett, a szakmát magas szinten ismerő, ill. művelő zsűri döntését« nem akarták felülbírálni, mégis erre kényszerültek”. Az idézett, „keresztény értékrend mellett elkötelezett” zsűri Dér András és Dombrovszky Linda rendezőkből, Gelencsér Gábor filmesztétából, valamint Gőbel Ágostonból, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőjéből áll.

A zsűri elnöke, Dér András most a Facebookon reagált a botrányra.

„Napokig próbáltam zsűritársaimmal együtt a film bemutatására kérni a szervezőket, akik a Citizen Go és más civilek nyomására végül kivették a vetítési programból az egyébként versenyben lévő filmet.

A díjátadón tiltakoztam a beavatkozás ellen és lemondtam a zsűrielnöki tisztségemről.

Fájdalmas döntés volt, mert az én kezdeményezésemre jött létre ez a fesztivál. Gelencsér Gábor, Dombrovszky Linda, Gőbel Ágoston zsűritársaim ugyancsak értetlenül és tehetetlenül álltak e méltatlan támadás előtt. Minket közvetlenül nem kerestek meg, illetve Ágostont igen, a bemutatást sérelmező »aktivisták«” – írja, majd bemásolta a levelet, amit a szervezőknek címzett és a díjátadón is elmondott.

„Nagyon elkeserítő és szomorú, hogy a napi politikát eddig elkerülő Ars Sacra fesztivált a petíciókkal és egyéb fenyegetésekkel sikerült belesodorni a politikába. Akik most elégedetten hátradőltek győzelmük tudatában, azok vesztesek, mert erőszakkal nem lehet sem téríteni sem igét hirdetni. De párbeszédet folytatni sem. Mi, a zsűri, azt gondoltuk, hogy az emberi kapcsolatok érzékeny bemutatása minden ember számára fontos. A dokumentumfilm különösen az a katalizátor, ahol a különböző gondolkodású, világnézetű emberek meghallva egymás véleményét képesek vitázni. Az Ars Sacra filmfesztivál a keresztényi értékek felmutatása mellett a híd szerepét is vállalja, hogy a médiában tematizált diskurzust személyes és emberi relációkban mutassa be. Ahol nem paragrafusokkal, statisztikai adatokkal, hanem embertársaink, felebarátaink küzdelmével találkozhatunk. A zsűri egyöntetű vélemény volt, hogy Az anyáim (sic!) története ilyen filmalkotás” – fogalmazott a rendező.

Az Anyáim történetét ugyan a fesztiválon nem mutatták be, de elérhető az HBO Go felületén. Kaufer Virággal, a dokumentumfilm egyik szereplőjével annak debütálása után interjúztunk.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.