Guillermo del Toro 16 évet vesztegetett el meg nem valósuló forgatókönyvekkel

Mikrofilm

Ment a kukába A Monte Cristo grófja és A fantasztikus utazás.

Guillermo del Toro a 2017-es A víz érintésével felért a csúcsra. Nemcsak nyert két Oscart, de Hollywood egyik legfelkapottabb rendezőjévé is vált, akivel akkor is igyekeznek promózni egy filmet, ha csak producerként adta hozzá a nevét. A hájpnak köszönhetően végre megvalósíthatta régóta dédelgetett Pinokkió-filmjét is. Ez azonban csak egy abból a rakás forgatókönyvből, ami évekig hevert használatlanul a fiókjában.

Hiába kötődtek Oscarja előtt olyan kultfilmek a nevéhez, mint az Ördöggerinc vagy A faun labirintusa, del Toro rendszeresen falakba ütközött, amikor meg akarta valósítani egy-egy ötletét. Emlékszik például valaki Eddie Murphy 2003-as Elvarázsolt kastélyára? 2010-ben vetődött fel az ötlet, hogy a mérsékelt sikerű szellemes komédiát remakeljék, és hát ki illett volna jobban a projekthez, mint az ijesztő filmjeiről és gótikus vizualitásáról híres del Toro? A filmből azonban ebben a formában nem lett semmi – a Disney úgy döntött, hogy más irányba megy el, így megbízták a rendezéssel a Dear White People című sorozat alkotóját, Justin Simient, a főszerepekre pedig olyan, inkább komédiáikról ismert színészeket kértek fel, mint Owen Wilson, LaKeith Stanfield és Tiffany Haddish.

Egy rajongója kérdésére del Toro összeszámolta és Twitteren közzétette, hány hasonló, kudarcba fulladt filmen dolgozott már.

„Számításom szerint 33 játékfilm forgatókönyvének megírásában vettem részt. 2-3 darabot mások valósítottak meg, 11-et én (köztük a jelenleg is készülő Pinokkiót), szóval nagyjából 20 könyv nem készült el.

Mindegyik 6-10 hónap munkámba került, így nagyjából 16 évem ment rájuk.

Csak tapasztalat és készségfejlesztés”

- írta a rendező.

A meg nem valósult filmek között a már említett Elvarázsolt kastélyon kívül olyan projektek vannak, mint a Justice League Dark, a The Witches, a Szépség és a szörnyeteg, az At The Mountains of Madness, A fantasztikus utazás, a Monte Cristo grófja, a Mephisto’s Bridge, a Tűzgyűrű 2, a Superstitious, a Nightmare Alley, Az eltemetett óriás, a The Coffin, a Drood, a Mark Frosttal közösen jegyzett List of 7, és egy név nélküli, titkos film is. Ezek közül A szépség és a szörnyeteg ugyan megvalósult, ám nem del Toro elképzelése szerint, csak úgy, mint a Tűzgyűrű 2, amelyet producerként jegyzett.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.