Restaurálva látható újra a Hugó, a víziló

  • narancs.hu
  • 2024. december 18.

Mikrofilm

1975 karácsonyán mutatták be az első amerikai-magyar rajzfilmet, most is karácsonykor lehet megnézni moziban.

December 26-tól látható lesz egy ideig a magyar mozikban a majdnem ötvenéves Hugó, a víziló című rajzfilm restaurált változata – írja a 24.hu.

A 4k-ban felújított kópiát a Nemzeti Filmintézet és a Pannónia Entertainment forgalmazza, utóbbi jelentette be az MTI-n keresztül a vetítést.

A rajzfilm arról szól, hogy a Kolibri sziget uralkodója vízilovakat hozat a kikötőbe, hogy elriasszák a cápákat, amelyektől nem lehet megrakodni a hajókat. Az ötlet beválik, de ahogy a cápaveszély elmúlik, a sziget lakóinak terhessé válnak a vízilovak. Az éhező állatok rászabadulnak a gazdálkodók földjeire, és emiatt levadásszák őket. Csak Hugó, a kis víziló marad életben, akit gyerekek bújtatnak és gondoznak.

Az egész estés amerikai-magyar rajzfilmben, amelyet 1975 karácsonyán mutattak be, vannak komor, félelmetes részek, de a végén jóra fordul a történet. 

A Hugó, a víziló rendezője Gémes József volt, a forgatókönyv William Feigenbaum és Thomas Baum munkája, ők Szalóky József szinkrondramaturggal dolgoztak együtt. A zenét Robert Larimer, Bert Keyes és Pethő Zsolt írta. A mesélő Bessenyei Ferenc, a szultán Márkus László, a gonosz miniszter Major Tamás hangján szólal meg, de Bujtor István, Zenthe Ferenc és Gálvölgyi János hangja is hallható. A musicalbetéteket Kovács Kati, Kútvölgyi Erzsébet és Máté Péter énekelte.

Azt, hogyan zajlott a film restaurálása, ez a videó ismerteti:

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.