Augusztus 2-án mutatják be az angol és ír mozik Tarr egyik legismertebb mesterművét, a Werckmeister harmóniákat. A film felújított, 4K-s változata a Brit Filmintézet (BFI) és a Curzon Film jóvoltából tér vissza a vászonra, ebből az alkalomból pedig retrospektív vetítéssorozatot is rendeznek Tarr filmjeiből Ránk borul-e az ég? címmel.
„Tarr leginkább a látnoki, utolsó napokról szóló filmjeiről ismert: a Kárhozattól a legendás Sátántangón át A torinói lóig, amelyről úgy döntött, hogy az utolsó alkotása lesz. Stílusuk összetéveszthetetlen a sötétség és a homályos fény használatától a lassú, kutató kameramozgásokig, amelyek meggörbítik szemünk előtt az időt és a teret” – fogalmazott a vetítéssorozat kurátora, Jonathan Romney.
A Curzont 1976-ban alapították, és elsősorban kritikailag elismert nemzetközi filmek terjesztésére szakosodott, olyanokéra, mint Michael Haneke, Lars von Trier, Andrej Tarkovszkij vagy Abbas Kiarostami alkotásai. Szintén ők terjesztették Bong Joon-ho Oscar-díjas Élősködők-jét, amely az Egyesült Királyságban minden idők legmagasabb bevételt elérő külföldi filmjévé vált 2020-ban. A Curzon a szigetországban minden kiadónál több Arany Pálma-díjas filmet forgalmazott.
A Werckmeister újrabemutatójának apropójából sorra születnek a moziról szóló kritikák is, amelyek mind a 2000-es évek meghatározó filmjeként írnak róla, amely a saját idejében elsősorban egyedi stílusával vált a slow cinema egyik legismertebb darabjává – ma azonban mondanivalója és egyre valóságosabbá váló jövőképe miatt számít érvényesnek. Peter Bradshaw, a The Guardian vezető filmkritikusa friss írásában „merengő mesterműnek” nevezte a filmet, amely azt mutatja be, egy kisváros miként sétál be alvajárva az önkényuralomba. Mint írja, amikor több mint két évtizede először látta a filmet, elsősorban spiritualitása, rejtélyessége, kiismerhetetlensége, a visszafogott, mormogva előadott dialógusok voltak rá hatással. Második megtekintésre viszont már az fogta meg benne, miképpen beszél a fasizmusról, a hatalomnak való alávetettség vágyáról, amely mindig ott lappang a felszín alatt, és amelynek az emberiség olyan könnyen megadja magát.
Kritikájában a Loud and Clear az ezredforduló mesterműveként ír a filmről; sőt, egyenesen Tarr magnum opusának nevezi – ami azért is meglepő, mert általában a Sátántangót tartják annak. Kiemeli, hogyan keveredik benne a pesszimizmus és a nihilizmus békével, intenzív realizmussal, szürrealizmussal – és száraz humorral. A Sátántangóval és A torinói lóval ellentétben ugyanis a Werckmeisterben van egy csipetnyi remény is az emberiséggel kapcsolatban.
A Krasznahorkai László regényéből készült Werckmeister harmóniák egy magyar kisvárosban játszódik, amelynek a békéjét egy oda érkező cirkuszi társulat zavarja meg, melynek legnagyobb attrakciója egy kitömött bálna. A Werckmeister mellett a Családi tűzfészek című filmet, a Szabadgyalogot, az Őszi almanachot, a Kárhozatot, a Sátántangót, A londoni férfit és A torinói lovat is levetítik Tarrtól.
