A héten a mozikba kerülő A csapda egy különös arénakoncerten játszódik. Ide érkezik apa és lánya, az események azonban hamar furcsa fordulatot vesznek amikor kiderül: a rendezvényen akarják lépre csalni az egyik ismert sorozatgyilkost. Az egyik csavart már az előzetes is ellövi, M. Night Shyamalan-filmről lévén szó azonban biztosak lehetünk benne, hogy bőven akad még fordulat.
A filmnek azonban nem is annyira a rendezője a fő különlegessége, még ha Shyamalannak mindig is lesznek rajongói, és lassan egy évtizeddel sorozatos bukásai (Az esemény; Az utolsó léghajlító; A Föld után) után a renoméját is sikerült visszaépítenie – ennek ellenére árulkodó, hogy még legfrissebb filmjét is első, és mindmáig legnagyobb sikerével reklámozzák („A Hatodik érzék rendezőjétől”). A csapdát azonban elsősorban nem is Shyamalannel, hanem a film főhősével, Josh Hartnett-tel igyekeznek eladni, hosszú idő után ugyanis ez az első, szélesebb körben terjesztett stúdiófilm, amelynek ő a sztárja.
„Soha nem akartam szívtipró lenni” – fogalmazott a színész a Varietynek adott idén júliusi interjújában, noha a karrierje épp akként indult, és sokáig benne is ragadt a skatulyában. Hartnett első szerepét az ABC Cracker című krimisorozatában kapta, ahol ő alakította a főszereplő kriminálpszichológus, Gerry "Fitz" Fitzgerald fiát. Ezt sorban követték a hasonló szerepek, melyekben elsősorban a jóképű fiatal srác bőrébe bújt: Halloween H20 – Húsz évvel később, majd a könnyed horroroknál maradva a remek Faculty – Az invázium, az Öngyilkos szüzek, vagy épp a Fújd szárazra, édes!
A 2000-es évek elején aztán ő lett az ügyeletes feltörekvő sztár, elsősorban a Pearl Harbor – Égi háborúnak, A Sólyom végveszélybennek, a 40 nap és 40 éjszakának, illetve a Hollywood őrjáratnak köszönhetően. Nem mindegyik film aratott bombasikert, de Hartnett a címlapokra és a plakátokra is felkerült. Leonardo DiCaprio, Will Smith, Matt Damon, és Ben Affleck mellett ekkoriban Hollywood legforróbb nevének számított, a Pearl Harbort rendező Michael Bay egyszerűen azt mondta róla: „Kibaszottul nagy sztár lesz”. Végül ez volt az a figyelem, amiből a színésznek elege lett.
Hartnett egy 2020-as interjúban azt is bevallotta, hogy a II. világháborús repülős románcot eredetileg vonakodott elvállalni: „Nem igazán akartam, hogy ennyire megváltozzanak a dolgok. Elégedett voltam azzal a hírnévvel és azokkal a típusú szerepekkel, amiket kaptam. Ugyanakkor megkérdeztem magamtól: vajon attól félek, hogy a Pearl Harborral a filmkészítés egy olyan új kategóriájába lépek be, amire nem állok készen? Végül azért vállaltam el, mert csak félelemből utasítottam volna el. Aztán végül ez határozott meg, vagyis joggal féltem tőle”.
Hartnett-nek igaza lett, de évtizedekkel később is borzongást kapott, mikor arra gondolt, hogy az ezt követő A Sólyom végeveszélybennel kapcsolatban róla készült portrék és cikkek nagy része azzal foglalkozott, hogy milyen dögös és jóképű. „Nem akartam hogy az egész életemet feleméssze a munkám” – magyarázta, miért döntött úgy ekkoriban, hogy hátralép a rivaldafényből. Pedig egy még ennél is nagyobb kiugrás várt volna rá: kétszer is felajánlották neki Superman szerepét.
Hartnett a Guardiannek elmondta, ő milyen szuperhőst képzelt volna el: egy földöntúli erővel rendelkező figurát, aki mégis retteg, hiszen egy ismeretlen bolygón találja magát, ahol nem tudja, hogyan kell viselkednie, és nem mer hozzányúlni semmihez, mert elég ha megérint valamit, az egyből átrepül az egész szobán. A képregényfilmes láz hajnalán egy ilyen, egzisztencialista ihletettségű hősből persze nem kértek a stúdiók – mindez azonban mára valóban szimbolikussá vált: Hartnett is hasonlóan rettegett saját hírnevétől.
Nemcsak a paparazzik voltak folyamatosan a nyomában, de az iránta való rajongás is hamar egészségtelen fordulatot vett. „Emberek tűntek fel a házamnál, emberek zaklattak. Egy fickó felbukkant az egyik premieremen egy fegyverrel a kezében, azt állítva, hogy ő az apám. Végül börtönbe került. Nagyon sok hasonló dolog történt. Fura idők voltak” – emlékezett vissza.
Úgy döntött tehát, hogy eltávolodik a szívtipró szerepektől és a hollywoodi sztárgyártól – mégis kapott még egy hatalmas lehetőséget: összehoztak neki egy meetinget a Batmannel kapcsolatban Christopher Nolannel. Ekkor azonban ahelyett, hogy a Denevéremberről beszélgettek volna, Hartnett inkább arról kezdte győzködni a rendezőt, hogy adja neki a szerepet a kisebb költségvetésű mágusos filmjében, a Tökéletes trükkben. Végül ezt és a Batmant is Christian Bale kapta, Hartnett pedig évekig bánta, hogy nem dolgozhatott Nolannel – sok időnek kellett eltelnie, mire ismét megkapta erre a lehetőséget.
Josh Hartnett ezután valóban eltűnt a reflektorfényből, de korántsem arról van szó, hogy nem dolgozott, egyszerűen csak más típusú filmeket vállalt el. Mindössze 18 hónapnyi szünetet tartott, ekkor visszaköltözött montanai otthonába, hogy átgondolja karrierjét, nemsokára pedig a családjával Londonban telepedett le. Hatalmas blockbusterek helyett olyan filmekben tűnt fel, mint az Alvilági játékok című friss és játékos krimi, a Fekete Dália című poszt-noir, vagy személyes kedvence, az Augusztus, amelyben egy olyan cégvezetőt alakított, aki egy hónappal 9/11 előtt igyekszik megmenteni Wall Street-i vállalkozását.
Akadtak persze kevésbé sikeres vállalkozásai is: a 2009-2015 közötti filmjei például mind radar alatt maradtak. „Soha nem voltam a mainstream filmek ellen, inkább azt nem szerettem, hogy minden a számokról szólt. Olyan emberekkel akarok dolgozni, akik jobb szó híján művészek. Szerencsére erre mindig megvolt a lehetőségem – de néhányat ezek közül a filmek közül nem fogadott olyan jól a közönség, mint reméltem. Elég kis filmek voltak” – tekintett vissza. Nem azzal foglalkozott, mit gondol róla a közönség, az volt számára a lényeg, hogy érdekes karaktereket alakítson és olyanokkal dolgozzon együtt, akiket izgalmasnak talál. Hasonlóan fontos volt számára, hogy a karrierje ne vegye el az időt a családja elől: épp ezért nem vállalt gyakran tévészerepeket, hiszen azok hosszú elköteleződést igényelnek. A Londoni rémtörténetekre mégis igent mondott, és végül három évadon keresztül szerepelt a sorozatban.
Hollywood ugyanakkor imádja a nagy visszatéréseket: az olyanokat, mint amit Ke Huy Quan vagy Brandon Fraser mutatott be tavaly, vagy épp amit Matthew McConaughey gurított a 2010-es évek elején. Utóbbit ma már csak McConaissance-ként emlegetik: a romkomjaival világhírűvé váló színésznek egy ponton elege lett abból, hogy filmjeiben csak mosolyára és kidolgozott hasfalára van szüksége, ezért hátralépett a filmgyártól, egy kis szünet után pedig olyan rendhagyó szerepekkel tért vissza, mint a Gyilkos Joe, a Mud, A törvény nevében vagy a Mielőtt meghaltam – utóbbiért pedig az Oscart is megkapta. Mindez kísértetiesen emlékeztet arra, amire Josh Hartnett készül, nem hiába emlegetnek a lapok máris „Hartnettissance-t” vagy épp „Joshonaissance-t”. Az egész 2023-ban kezdődött, amikor a színész ismét egy nagyobb produkcióban tűnt fel: ez volt Guy Ritchie Fortune-hadművelet: A nagy átverés című filmje, amit egy Fekete tükör-epizód követett, majd az év egyik legnagyobb durranása, a kasszáknál és az Oscaron is nagyot kaszáló Oppenheimer, amelyben a Nobel-díjas fizikust, Ernest Lawrence-t alakította, aki a Berkeley egyetemen dolgozott együtt Oppenheimerrel.
Mikor arról kérdezték, 20 évvel a Batman-fiaskó után közte és Nolan között szóba került-e a dolog, így válaszolt: „Közvetlenül nem beszéltünk róla. De az volt benne, hogy jobban teszem, ha elfogadom a szerepet. Nem sok esélye van az embernek, hogy Chris Nolannel dolgozzon”. Az Oscar-díjas film után feltűnt napjaink legfelkapottabb sorozatában, A mackóban is, most pedig A csapdában ismét egy nagy stúdiófilm főszerepében lesz látható.
M. Night Shyamalannel A falu premierjén találkozott, ahová egy barátját kísérte el. A rendező szerint az akkori Hartnett egészen más volt, mint a mostani: egy érdeklődő, a környezetét megfigyelő fiatalember. A találkozásra viszont 20 évvel később is emlékezett. „Úgy voltam vele, hogy ő a tökéletes fickó, a tökéletes időben, hiszen ő egy igazi, old-school szupersztár. Mint Mel Gibson vagy épp Bruce Willis, akikkel szintén együtt dolgoztam” – magyarázta Shyamalan, aki Hartnett karrierjét mégis inkább Robert Downey Jr.-éhoz, Bryan Cranstonéhoz vagy épp Anthony Hopkinséhoz hasonlította, mondván hozzájuk hasonlóan ugyanis neki is újra fel kellett találnia magát, mindezt pedig be is építette színészi eszköztárába. Az egykori, csibészes mosolyt egyfajta száraz grimasz vette át, de a humor és az átható tekintet megmaradt. A csapdában pedig pont ezekre volt szükség, hiszen figuráját egyszerre utálja és imádja a közönség, miközben hol érte, hol ellene szurkol.
Azt egyelőre nem tudni, vajon Josh Hartnett feltámadása is hasonló sikersztori lesz-e, mint Fraseré, vagy épp McConaughey-é. Jelenleg három filmje készül, ezek első ránézésre inkább az elmúlt évtizedek kísérletibb jellegű, független mozijaira hasonlítanak. De a színész a jelek szerint azzal is ki van békülve, ha soha nem lesz belőle Oscar-díjas filmsztár.
A csapda augusztus 1-jétől látható a magyar mozikban.
