Szeretném azt hinni, hogy ez az egész meg sem történt, mint a sorozatbéli apokalipszis. Hogy a széria készítői nem voltak olyan gyávák és szentimentálisak, hogy Gerard Way és Gabriel Bá immár magyarul is beszerezhető, formabontó képregényéből egy olyan sorozatot eszkábáltak, ami minden ízében ellene megy az eredeti mű szándékainak.
Az Apokalipszis szvit című gyűjtemény történetéből tákolt tízrészes széria leginkább földhözragadtságával és komolykodó világnézetével tüntet a képregény meglepő, maníroktól mentes, pikírt humorral parádézó, erősen trashbe hajló, mégis életigenlő és „szarok bele” mentalitása ellen. Márpedig, ha az előbbieket kioperáljuk a The Umbrella Academyből, akkor tényleg nem marad más, mint egy renyhe X-Men és Watchman utórengés.
A különféle szupererővel bíró gyerkőcök, akik felnőttkorukra rég szétszéledtek, de mesterük/nevelőapjuk halála újból összehozza őket, hogy végül az egész egy váratlan Armageddon megakadályozásába torkolljon, manapság nem túl komolyan vehető történet, kivéve, ha önmagát sem veszi komolyan. Az irónia és a groteszk a fegyvere az eredeti történetnek, míg Jeremy Slater szériája csak úgy tobzódik az érzelgős, túltolt magyarázatokban, a hosszan és feleslegesen burjánzó magánéleti szálakban.
Csak egyet mondok: míg a sorozatban az akadémia ifjú tagjait egy bankrablás meghiúsítása közben látjuk először hősködni, a képregény oldalain ugyanez az akció az életre kelt és tomboló Eiffel-torony leamortizálása. Mecsoda különbség!
Magyar felirat: Riximus & teddypicker & Kai
