Film

Tőrbe ejtve

  • - kg -
  • 2020. február 9.

Mikrofilm

Agatha Christie-t 1976-ban látták élve utoljára – úgy tudtuk, eltűnésének oka könyveinek visszatérő szereplője, a halál volt, de most már világos, a kedélyes krimikirálynő megviccelt mindenkit. Nem halt meg ő, hanem

Rian Johnsonként élt tovább és várta az alkalmat, hogy leleplezze a turpisságát. A tisztázás ideje most jött el: a Rian Johnson néven alkotó Agatha végre nem Star Wars-folytatást, időutazásos Bruce Willis-mozit vagy átverő művészekről szóló műfaji akármit rendezett, hanem Agatha Christie-ként coming outolt. A Tőrbe ejtve megengedő humorral megy neki az örökzöld agathás elemeknek, azzal senki sem gyanúsíthatja Agatha Johnson művét, hogy túlságosan komolyan venné magát és annak felgöngyölítését, hogy közreműködtek-e idegen kezek Christopher Plummer koporsóból kikacsintó családfőjének elhalálozásában. Ezzel oda ugyan a feszültség jó része, ami az általános vélekedés szerint a krimik kívánatos velejárója, de ez legyen azok baja, akik komoly drámát vártak egy olyan filmtől, amelyben Daniel Craig egy pajkos Poirot-utánérzés XL-es akcentussal. Egy új Roger Moore van születőben. De nem csak Craiget, mindenki mást is beavattak a viccbe: most komoly arccal komolytalant nyomunk. A mindenki mást a potenciális nyakelnyisszantókat alakító híres színészek jelentik: sokan vannak, hagyjuk is a névsorolvasást, a lényeg, hogy mindenki – még Don Johnson is – tudja, mit vár tőle e szórakoztató, jól kiagyalt színjáték. Van benne kis ez, kis az, itt egy trumpista rasszista, ott egy nyikorgó lépcsőfok, persze minden csak finoman, az íze kedvéért.

Forgalmazza a Freeman Film

 

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.