Új Oscar-kategória jön 2026-ban

Mikrofilm

A legjobb castingot is díjazni fogják – felkészülnek a kaszkadőrök és szinkronszínészek?

Az Oscar-díjakat kiosztó Akadémia igazagtótanácsa új kategóriát jelentett be, amelyben két év múlva, a 98. Oscar-gálán osztanak díjakat majd: ez lesz a legjobb casting, amely a 24. kompetitív kategóriaként csatlakozik a többihez. Legutóbb 2001-ben bővítettek, akkor a legjobb animációs filmmel bővült a lista, melyet a Shrek nyert el.

Az Akadémiának már 2013 óta létezik casting directorokat tömörítő ágazata, melynek 160 tagja van, a Brit Filmdíj (BAFTA) pedig már több éve elismeri őket. „A casting direktorok elengedhetetlen szerepet játszanak a filmkészítésben, az Akadémia pedig folyamatosan fejlődve büszkén adja hozzá a castingot az általunk elismert és ünnepelt filmes tevékenységekhez” – fogalmazott Bill Kramer, az Akadémia vezetője.

Egyrészt régóta érett már, hogy új kategóriákkal bővüljön az Oscar, másrészt azonban folyamatosan dúl a harc a nézettségért és azért is, hogy a gála közvetítése az átlagemberek számára is szórakoztató legyen. Tipikus róka fogta csuka helyzet ez: a szakmabeliek szeretnék, ha minden kategória egyenrangú lenne, és minden díjazottnak ugyanúgy kijárna az ünneplés és a reflektorfény. A nézők azonban nem igazán tudnak mit kezdeni a technikai kategóriákkal, vagy épp a rövidfilmes díjakkal, melyeknek jellemzően egy jelöltjét sem ismerik. Az elmúlt években az Akadémia több reformmal is próbálkozott: a 2022-es díjátadón nyolc kategóriát (rövid dokumentumfilm, vágás, smink, filmzene, díszlet, rövid animációs film, rövidfilm és hang) még a tévéközvetítés előtt átadtak, és csak a vágott-rövidített változat került be ezekről a tévébe. A felháborodás hatására azonban a következő évtől ismét minden díj élőben talált gazdára. Ugyancsak 2022-ben két közönségszavazással odaítélt kategóriával is próbálkoztak, de ez szintén kudarc volt – mindkettőt az internetes trollhadseregéről ismert Zack Snyder happolta el. A legjobb casting vélhetően nem fogja megállítani a tévéközvetítés folyamatosan zuhanó nézettségét, de nem is ezért született.

Mint a Variety megjegyzi, a casting directorok a 90-es évek végétől kezdve folyamatosan küzdenek az elismerését, kampányuk viszont csak most ért be. Az egyik legismertebb casting director, Dave Rubin (Az angol beteg; Négy esküvő, egy temetés; Apró kis hazugságok) 2019 és 2022 között egyenesen az Akadémia elnöke volt, mégsem sikerült átvernie az igazgatótanácson az új kategóriát. Elemzések szerint elsősorban a rendezők csoportja felől érkezhetett ellenállás: sokan közülük nem örültek volna annak, ha a casting directorok, és maga a casting folyamata ennyire reflektorfénybe kerül. Filmenként és sorozatonként eltérő lehet ugyanis a casting folyamata, a szereplőválogatásban pedig még mindig elképesztően nagy a rendező befolyása. Azzal, hogy egy-egy kiválóan sikerült szereposztással nem őt, hanem a casting directort ismerik el, sokan úgy érezték, csökkenni fog a súlyuk. A TikTokot például máris ellepték a videók, melyek azt mutatták be, az elmúlt években mely filmek érdemeltek volna díjat a castingért: a Minden, mindenhol, mindenkor, a Tőrbe ejtve, A Gyűrűk Ura, vagy épp a Harry Potter-sorozat; nem beszélve olyan ikonikus szerepekről, mint Daniel Craig 007-ese, vagy Robert Downey Jr. Vasembere. Kérdés azonban, ezekben a döntésekben a casting director, vagy inkább maga a rendező döntött.

Máris elindult a találgatás, hogy ha már az Akadémia évtizedek után ismét kitárta kapuját egy új kategóriának, kik csatlakozhatnak a jövőben a castingosokhoz.

A legnagyobb esélye erre a kaszkadőröknek van, akiknek a konszenzus szerint régóta kijárna már az elismerés – sőt, előzetesen valószínűbbnek tűnt, hogy ők kapnak kategóriát a szereposztók helyett.

A Színészek Céhe például már régóta díjazza őket, de tavaly a hatalmas sikerű John Wick: 4. felvonás után éledt fel ismét a vita ezzel kapcsolatban. A Keanu Reeves-akció ugyanis elképesztő kaszkadőrmutatványokat vonultat fel, rendezője, Chad Stahelski pedig maga is stuntmanként kezdte pályáját. Néhány éve a Narancs.hu-n szintén elgondolkodtunk a kérdésen, miért nem jár Oscar a kaszkadőröknek.

Hasonlóan a levegőben lóg már egy ideje a szinkronhangok elismerése, amely már Eddie Murphy emlékezetes szinkronja idején felvetődött, amikor a Shrekben Szamárnak kölcsönözte a hangját. A legjobb szinkronok jellemzően jól ismert világsztárokhoz kötődnek, akik filmes szerepekhez méltó milliókat kapnak azért, hogy beálljanak egy-egy animáció mögé. Mivel azonban ezek jellemzően családoknak és gyerekeknek szánt filmek, a legtöbb nem angol nyelvű országban szinkronizálják őket, így például mi, magyarok sem tapasztalhatjuk meg a zseniális eredeti hangokat. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyre nemzetközibbé váló Akadémia vonakodik kategóriát alapítani ezek számára.

Szintén ácsingózik a díjra a digitális mozgásrögzítés, azaz a motion capture – azaz amikor egy színész a forgatáson különleges ruhába bújva játssza el szerepét, majd később digitalizálják alakját. Itt leggyakrabban Andy Serkis Gollamját szokás felhozni, mint Oscarra érdemes szerepet. Kicsit távolinak tűnik, de ugyancsak zajlik a kampány a legjobb filmcím (gondoljunk csak Alfred Hitchcock darabjaira), vagy épp a legjobb music supervisor (ahol Tarantino gyakorlatilag minden filmje díjat érdemelne) kategóriáért.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.