Tévésorozat

Űrhadosztály

Mikrofilm

Az Office amerikai változatának alkotói fogtak össze, hogy viccet csináljanak egy ijesztően valós ötletből – Trump hagymázas Space Force-víziójából, mely nyomasztóan idézi meg a hidegháború űrfegyverkezési rögeszméjét. Greg Daniels és Steve Carell vérszegény sorozatának nagy pechje, hogy a valóság ismét felülmúlni látszik a legvadabb komédiát is. De nem ez az egyetlen dolog, amiért a Space Force nem működik.

Először is, az alkotókat két egymást kioltó vígjátéktípus víziója vezérelte: egyfelől vissza akartak nyúlni az Office csupaszív munkahelyi komédiájához, de a Veep metszően okos szatírája is megihlette őket. Az elsőhöz szükségeltetik az együttérzés a mégoly esetlen és inkompetens szereplőkkel is, míg a szatírának kíméletlennek kell lennie. Ehhez képest a Space Force leg­inkább egyik utat sem választja. Szereplőgárdája nem áll össze szerethető idióták közösségévé, és a szatírája enyhén szólva is fogatlan. Nem mer igazán belemarni tárgyába, pedig az szinte kínálja magát a kíméletlen kiröhögésre (ráadásul kényelmetlenül aktuális is). A műfajtól teljességgel idegen egyik-másikozást választja, hol a hadsereget kritizáló, vérző szívű baloldaliakkal tart, hol pedig macsó ethoszt éltető héjákkal, akik tudnak és mernek érzelmes patrióták lenni a világtól elrugaszkodott hippikkel meg tojásfejűekkel szemben.

Bizonyos mérsékelten humoros történetszálak ragozására egész epizódokat vesztegetnek az alkotók, míg más, ígéretesebb szereplők és szituációk elsikkadnak. A Space Force könnyen egy metsző, fergeteges komédia lehetett volna.

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.