Tévésorozat

Űrhadosztály

Mikrofilm

Az Office amerikai változatának alkotói fogtak össze, hogy viccet csináljanak egy ijesztően valós ötletből – Trump hagymázas Space Force-víziójából, mely nyomasztóan idézi meg a hidegháború űrfegyverkezési rögeszméjét. Greg Daniels és Steve Carell vérszegény sorozatának nagy pechje, hogy a valóság ismét felülmúlni látszik a legvadabb komédiát is. De nem ez az egyetlen dolog, amiért a Space Force nem működik.

Először is, az alkotókat két egymást kioltó vígjátéktípus víziója vezérelte: egyfelől vissza akartak nyúlni az Office csupaszív munkahelyi komédiájához, de a Veep metszően okos szatírája is megihlette őket. Az elsőhöz szükségeltetik az együttérzés a mégoly esetlen és inkompetens szereplőkkel is, míg a szatírának kíméletlennek kell lennie. Ehhez képest a Space Force leg­inkább egyik utat sem választja. Szereplőgárdája nem áll össze szerethető idióták közösségévé, és a szatírája enyhén szólva is fogatlan. Nem mer igazán belemarni tárgyába, pedig az szinte kínálja magát a kíméletlen kiröhögésre (ráadásul kényelmetlenül aktuális is). A műfajtól teljességgel idegen egyik-másikozást választja, hol a hadsereget kritizáló, vérző szívű baloldaliakkal tart, hol pedig macsó ethoszt éltető héjákkal, akik tudnak és mernek érzelmes patrióták lenni a világtól elrugaszkodott hippikkel meg tojásfejűekkel szemben.

Bizonyos mérsékelten humoros történetszálak ragozására egész epizódokat vesztegetnek az alkotók, míg más, ígéretesebb szereplők és szituációk elsikkadnak. A Space Force könnyen egy metsző, fergeteges komédia lehetett volna.

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.