Tévésorozat

White Lines

Mikrofilm

Visszafordíthatatlanul eljutottunk arra a pontra, amikor a 90-es évek már retrónak számít. De ha már szembe kell néznünk ezzel a szomorú ténnyel, nos, annak egyik legkellemesebb módja Álex Pina sorozata.

A spanyol sivatagban az eső kimos egy mumifikálódott hullát. A test egy húsz évvel azelőtt Ibizára kivándorolt, manchesteri munkásfiúból lett sztár dj-hez tartozik, akit a helyi maffiához is intim szálak fűztek. A fiú húga a szigetre utazik, hogy felgöngyölítse a régi gyilkosságot és végre lezárja a múltat.

Álex Pina legalább három, látszólag össze nem illő cselekményszállal zsonglőrködik, melyek hol drámai, hol humoros, hol elcsépelt eleggyé állnak össze. Miközben a merev, színtelen könyvtárosnő a bátyja után nyomoz, lassan szabadjára engedi mindaddig elfojtott ösztöneit (ami felfogható egyfajta kispolgári ellenkeleti megvilágosodástúrának), s ez teljességgel valószerűtlen, de ellenállhatatlan jelenetekhez vezet. Olyan, mintha egy olcsó, hatásvadász lektűr elevenedne meg a szemünk előtt (a legtöbb gyönyörű szereplő is mintha ezek borítóiról lépett volna elénk), de Pina legtöbbször megtartja ezt az eltúlzott intenzitást az önirónia regiszterében. Csak Zoe önkeresésében véti el néha a lépést – ilyenkor túl komolyan veszi magát, és elfelejtjük, hogy pár jelenettel azelőtt egy piti drogdíler/dj-t néztünk, aki kokaintúladagolástól kómába esett kutyájának nyújt szívmasszázst. A White Lines bugyuta, esztétikus és kaotikus lendületének nehéz ellenállni: hagyja, hogy legeltessük rajta a szemünket, és nem kér nagy energiabefektetést.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.