Film

Út a királyi operába

  • 2019. szeptember 22.

Mikrofilm

Ha úgy nézzük ezt a (már megint) teljesen félrevezető magyar címmel megvert életrajzi filmet, mint a birtokosát a páriasorból is felemelő, a több évszázados rabszolgasor után diadalmasan felragyogó, különleges művészi tehetség himnuszát, akkor könnyeket morzsolva, katartikus élménnyel gazdagodva távozunk a moziból. Az utcagyerekből (színes bőrűként elsőként) világsztárrá emelkedő balett-táncos, a kubai Carlos Acosta életét egyértelmű szituációkban bemutató, mindig célzatos tanulságokra kifutó párbeszédek által nyomatékosított, nyílegyenes vonalú történet egyetlen síkon játszódik, ahol minden nagyon egyértelmű, és rendkívül érzelemgazdag. Mindig mindenki szenved és szeret és gyűlöl és küzd és vitázik és kiabál és kiabál és kiabál. A főhőst sajnálni kell és drukkolni neki és együtt sírni, nevetni vele. Különben nem lesz élmény.

Különben egy narcisztikus ömlengést lát a néző. Hiszen a jelenetek többsége arról szól, hogy mennyire zavarja a hőst saját talentuma. Inkább focizna a grundon, lenne bulizós kamasz, de mert apja, tanítói, mesterei ennyire presszionálják, szíveskedik kibontakoztatni (ezt ötpercenként felemlegetik) korszakos tehetségét. Innen nézvést a filmben személyesen is megjelenő, és a jelenkorban egy a saját sérelmeiből táncjátékot rendező, megfáradt, komor, Kuba nyomorúságát és egyáltalán az élet súlyát látványosan hordozó Művész, legyen bármennyire tehetséges táncosként, koreográfusként, nem más, mint saját, megkoszorúzott szobra.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

A falu bolondjai

Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.

A mártír

„Ki ölte meg Charlie Kirköt?” – ezt énekelhetné valamelyik NER-kompatibilis polbeat együttes, ha volnának olyanok.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.