Film

Út a királyi operába

  • 2019. szeptember 22.

Mikrofilm

Ha úgy nézzük ezt a (már megint) teljesen félrevezető magyar címmel megvert életrajzi filmet, mint a birtokosát a páriasorból is felemelő, a több évszázados rabszolgasor után diadalmasan felragyogó, különleges művészi tehetség himnuszát, akkor könnyeket morzsolva, katartikus élménnyel gazdagodva távozunk a moziból. Az utcagyerekből (színes bőrűként elsőként) világsztárrá emelkedő balett-táncos, a kubai Carlos Acosta életét egyértelmű szituációkban bemutató, mindig célzatos tanulságokra kifutó párbeszédek által nyomatékosított, nyílegyenes vonalú történet egyetlen síkon játszódik, ahol minden nagyon egyértelmű, és rendkívül érzelemgazdag. Mindig mindenki szenved és szeret és gyűlöl és küzd és vitázik és kiabál és kiabál és kiabál. A főhőst sajnálni kell és drukkolni neki és együtt sírni, nevetni vele. Különben nem lesz élmény.

Különben egy narcisztikus ömlengést lát a néző. Hiszen a jelenetek többsége arról szól, hogy mennyire zavarja a hőst saját talentuma. Inkább focizna a grundon, lenne bulizós kamasz, de mert apja, tanítói, mesterei ennyire presszionálják, szíveskedik kibontakoztatni (ezt ötpercenként felemlegetik) korszakos tehetségét. Innen nézvést a filmben személyesen is megjelenő, és a jelenkorban egy a saját sérelmeiből táncjátékot rendező, megfáradt, komor, Kuba nyomorúságát és egyáltalán az élet súlyát látványosan hordozó Művész, legyen bármennyire tehetséges táncosként, koreográfusként, nem más, mint saját, megkoszorúzott szobra.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.