Van, ami nem változik: Mijazaki Hajao továbbra is kézzel rajzolja animációit

Mikrofilm

És közben az élet értelmére keresi a választ új filmjében, mely hagyományos techikával, elképesztő lassan készül: egy percnyi filmet közel egy hónapig alkotnak.

A japán Studio Ghibli az amerikai Pixar és az ír Cartoon Saloon mellett az elmúlt évtizedek legmeghatározóbb animációs filmstúdiója, melynek neve mára összeforrt egyik alapítójával, Mijazaki Hajaóval. A Nauszika, Laputa, Totoro vagy Porco Rosso című filmekkel világhírűvé váló rendező először a 90-es évek végén jelentette be visszavonulását. Nem sokáig bírta: elkezdett dolgozni egy történeten, amely egy tízéves, önfejű kislányról szól, akinek mágikus lények között kell fontos élettapasztalatokat szereznie, hogy megmenthesse szüleit. Ebből született a Chihiro Szellemországban, amely végül elnyerte a legjobb animációs film Oscarját is, és minden idők egyik legismertebb animéjévé vált.

Mijazaki azóta még három filmet rendezett, A vándorló palotát és a Szél támad címűt szintén Oscarra jelölték, a Ponyo a tengerparti sziklánnak pedig be kellett érnie egyéb elismerésekkel. 34 alkotással töltött év és 11 animáció után 2013-ban Mijazaki úgy döntött, ismét leteszi a ceruzát. Mindez még a legendásan precízen működő Ghiblinél is gondokat okozott: következő évben még kijött az Amikor Marnie ott volt (ami szintén Oscar-jelölést kapott), majd bejelentették: a stúdió rövid szünetet tart, hogy Mijazaki visszavonulása után átértékeljék a dolgokat és meghatározzák, merre tovább. 2016-ban még együtt dolgoztak Dudok de Wittel és a Wild Bunch stúdióval A vörös teknős című remek animáción (ugyancsak Oscar-jelölés), majd hosszú csend következett.

Nem siették el a Ghibli irányvonalainak meghatározását: a következő egészestés animációjuk csak 2020-ban jött ki, a tévére szánt Earwig and the Witchet pedig Mijazaki Hajao fia, Mijazaki Goro rendezte.

A staféta átadása azonban több szempontból is csalódást keltett:

a kritikusok és a nézők sem rajongtak a 3D-s, számítógépes grafikával készült animációért, ami talán a stúdió leggyengébb filmje. Ezt követően jött a hír Mijazaki Gorótól, hogy Hajao nem bír magával, ezért visszatér a rendezéshez: „Muszáj alkotnia valamit, gyakorlatilag csak így tud élni” – fogalmazott, hozzátéve: ahogy eddigi munkáit, úgy következő filmjét is fiának, unokájának dedikálja.

Azóta kiderült az is, min dolgozik a legendás Mijazaki: Josino Genzaburo 1937-es, How Do You Live? című regényét adaptálja animévé. A munkát a tőle megszokott elképesztő precizitással végzi, és továbbra is ragaszkodik a kézzel rajzoláshoz: minden egyes filmkocka elkészítésében részt vesz, így nem csoda, hogy körülbelül egy hónapba telik egy percnyi animáció elkészülése. A stúdió vezető producere, Suzuki Tosio még 2020-ban azt nyilatkozta: biztos, hogy még legalább három évbe beletelik, mire kész lesz a mozi.

Mijazakit tehát nem hatotta meg fia próbálkozása a számítógépes animációval. Korábbi filmjeiben, például a Chihiróban előfordultak jelenetek, amiben 3D-technikát használt, illetve ő maga is készített rövidfilmet ilyen módszerrel (a Boro the Caterpillar teljes egészében csak a Ghibli Múzeumban látható, néhány pillanat azonban nézhető belőle ebben a videóban), a jelek szerint azonban mindezek elegek voltak számára, hogy ismét a hagyományos animáció mellett tegye le a voksát. Még 2016-ban vált híressé az a videó, amelyben bemutatnak neki egy számítógép generálta animációs megvalósítást, amely egy fura, kicsavarodott végtagokkal rendelkező lény mozgását próbálta animálni. Mijazakit finoman fogalmazva sem nyűgözte le a dolog: mint elmondta, vannak fogyatékossággal rendelkező barátai, így tisztában van vele, milyen az, amikor valaki nem úgy mozog, mint az egészséges társai. „Bárki csinálta ez az izét, fogalma sincs róla, mi az a fájdalom. Undorodom ettől” – magyarázta, hozzátéve: ezt a fajta animációt egyenesen sértőnek találja.

Egy friss interjújában most megerősítette akkori véleményét:

„Abban hiszek, hogy egy animátor valódi munkaeszköze a ceruza”

– mondta. Új projektjéről azonban ezúttal sem árult el túl sokat, mindössze annyit, hogy egy nagyformátumú fantasyt készít, melynek középpontjában egy felnövéstörténet áll. Megkérdezték tőle, az animáció választ fog-e adni címbeli kérdésére, vagyis hogy hogyan él valaki, vagy hogyan lenne érdemes élnie. „Azért készítem ezt a filmet, mert nem tudom erre a választ” – fogalmazott Mijazaki. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.