Film

Vándorló Föld

  • Szabó Ádám
  • 2019. július 20.

Mikrofilm

A filmes kiskáté szerint egy sci-fi minél inkább semmibe veszi a fizika törvényeit, annál magasabb a benne felhasznált sablonok száma. Ha tehát a Nap bemondja az unalmast, ezért a Földet hatalmas rakétákkal szó szerint arrébb kell taszigálni egy másik Naprendszerbe, ne várjuk Kip Thorne nevét a vége főcím után a konzultáns megjelölésénél. De ne várjunk épkézláb alakokat vagy drámát se. Sőt, igazából egyetlen dolgot várhatunk teljes biztonsággal: valaki tuti hogy bruce­willisezik egyet a végén, hogy megmentse a bolygót.

A The Wandering Earth Kína válasza az Armageddonra, A magra és a többi sekélyes hollywoodi „mentsük meg a Földet!” eposzra. Anyaországán kívül azonban alig keltett valahol feltűnést, de ez is elég volt ahhoz, hogy az idei év egyik legtöbb pénzt hozó mozijává váljon – s ekként a Netflixen kössön ki.

De miért érdekelhetné a film az amerikai, francia vagy akár a magyar nézőt? Szinte végig Kínában járunk, ahol két zseniális tini meg néhány kemény tökű kommandós akcióján múlik az egész világ sorsa. Pár rövid, ám drámai jelenet erejéig egy nemzetközi űrállomásra is benézünk, ahol az orosz asztronauta természetesen alkoholista, a hős kínai apa pedig drasztikus lépésekre kényszerül, ha meg akarja menteni a családját, na meg a világot.

A fő kérdés, ami a nézők mellett szemmel láthatóan az alkotókat is foglalkoztatta, hogy mindez felnő-e a hollywoodi katasztrófamozikhoz? Nos, nem: a jól sikerült látványvilág rendre megbicsakló akciójelenetek hátteréül szolgál, az elmaradó izgalmakat pedig sem a humor, sem a sztori nem pótolja.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.