Film

Vándorló Föld

  • Szabó Ádám
  • 2019. július 20.

Mikrofilm

A filmes kiskáté szerint egy sci-fi minél inkább semmibe veszi a fizika törvényeit, annál magasabb a benne felhasznált sablonok száma. Ha tehát a Nap bemondja az unalmast, ezért a Földet hatalmas rakétákkal szó szerint arrébb kell taszigálni egy másik Naprendszerbe, ne várjuk Kip Thorne nevét a vége főcím után a konzultáns megjelölésénél. De ne várjunk épkézláb alakokat vagy drámát se. Sőt, igazából egyetlen dolgot várhatunk teljes biztonsággal: valaki tuti hogy bruce­willisezik egyet a végén, hogy megmentse a bolygót.

A The Wandering Earth Kína válasza az Armageddonra, A magra és a többi sekélyes hollywoodi „mentsük meg a Földet!” eposzra. Anyaországán kívül azonban alig keltett valahol feltűnést, de ez is elég volt ahhoz, hogy az idei év egyik legtöbb pénzt hozó mozijává váljon – s ekként a Netflixen kössön ki.

De miért érdekelhetné a film az amerikai, francia vagy akár a magyar nézőt? Szinte végig Kínában járunk, ahol két zseniális tini meg néhány kemény tökű kommandós akcióján múlik az egész világ sorsa. Pár rövid, ám drámai jelenet erejéig egy nemzetközi űrállomásra is benézünk, ahol az orosz asztronauta természetesen alkoholista, a hős kínai apa pedig drasztikus lépésekre kényszerül, ha meg akarja menteni a családját, na meg a világot.

A fő kérdés, ami a nézők mellett szemmel láthatóan az alkotókat is foglalkoztatta, hogy mindez felnő-e a hollywoodi katasztrófamozikhoz? Nos, nem: a jól sikerült látványvilág rendre megbicsakló akciójelenetek hátteréül szolgál, az elmaradó izgalmakat pedig sem a humor, sem a sztori nem pótolja.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.