Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a lapunk filmrovata legendás. Mondhatnánk, hogy mások mondják ezt rólunk - mert mondják -, de mi nem vagyunk álszerények. Akár az is igazolhatná ezt, hogy szinte minden hétre jut egy világsztár.
Nem hiszik? Lapozzanak bele az eheti Narancsba. Lapozzanak csak a 36. oldalra... Csaknem 30 éve van ez így. A szülinapi cikksorozatunk részeként most egy 2005-ös Jeff Bridges-interjút közlünk újra.
A minap töltötte be 55. évét, tudja, hogy kell vagányul öregedni: hosszú ősz hajával, szakállas képével, hedonista nemtörődömségével és fancsali mosolyával úgy fest, mint a Nagy Lebowski. San Sebastianban beszéltünk, ahová életműdíjáért érkezett, néhány nappal azelőtt, hogy forgatni kezdte a Tideland című filmet, amelyben újra összejön Terry Gilliammel.
Magyar Narancs: Milyen érzés az első életműdíj?
Jeff Bridges: Utoljára harminc éve jártam errefelé. Éppen akkor kezdtem a pályám, és egy nap felhívott az ügynököm: "John Huston látni akar téged. Kellenél a filmjébe." Kezembe kapom a tollat, írnám a címet. "Madridba mész." Majdnem hanyatt vágódtam. Huston a Pradóban fogadott. Az "állásinterjú" az volt, hogy végigvezetett a kedvenc Velázquez- és Goya-képei előtt. Egy kukkot sem szólt a filmről. Biztos voltam benne, hogy hiába jöttem ilyen messzire. De végül megkaptam a szerepet (Fat City, 1972). Itt forgattuk az egészet.
| ||
MN: Igazi hősöket éppúgy játszik, mint furcsa, hóbortos férfiakat, vagyis karakterszerepeket.
JB: Egyáltalán nem teszek ilyen különbséget. Ha kapok egy úgynevezett hősfigurát, azt is karakterszerepnek fogom fel. Egy nagyon erős imázs kialakítása után rengeteg vesződséggel jár, hogy az ember kitörjön a skatulyából. Apám (Lloyd Bridges - K. L.) nagyon népszerű lett a Seahuntcímû tévésorozat főszerepében. Olyan hihetően játszott, hogy a nézők azt hitték, tényleg könnyűbúvár. Egyfolytában ilyen szerepajánlatokat kapott, holott sokkal többre volt képes, Shakespeare-színész volt a Broadway-n. Világéletében nagy frusztrációt okozott neki a skatulya. Egyszer valaki azt mondta: "Amikor beülök a moziba, sosem tudom, hogy milyen filmben szerepel, és milyen lesz benne." Ez volt a legnagyobb bók, amit valaha kaptam.
MN: A Nagy Lebowskival telibe talált. Külön weboldalakat szenteltek neki: azt is megszavazták, hogy ő legyen az USA következő elnöke.
JB: A film forgatásán meglátogatott a három lányom és a feleségem. Úgy éreztem, jó lenne, ha akkor jönnének, amikor a pasas álmát forgatjuk. Éppen kezdődött az ominózus munkanap, amikor rájöttem, az jön, amikor az ipse a táncoló cicababák lába közé nyomul, és a legmagánabb szférájukba kukucskál. Nagyon pipa lettem. Mi a fészkes fenének hívtam őket éppen mára? De már nem volt mit tenni. Ha így alakult, szórakozzunk egy jót. Odamegyek a szólótáncosnőhöz. "Nem baj, ha lefotózlak onnan lentről?" Kihívóan rám nézett: "Ahogy akarod, hapsikám!"
Oké, ez könnyen ment. Felvétel! Fekszem a gördeszkán, gurulok alájuk, annak rendje-módja szerint szétteszik a lábukat. Szentséges Jóisten, a fejem felett megjelent alighanem a természet legburjánzóbb nemi szőrzete, amit egész életemben láttam. "Úristen, ez kész őrület, mindjárt szétesek!" De a jelenet megy tovább. Jön a következő táncos: ott is az orbitális dzsumbuj! És így a következő, a következő. Egyre több szőr. A csajok összebeszéltek. Elhúztak a stáb fodrászához, aki teletömte szőrrel a lábuk közét. Nem hazudok, íme a fotó!
MN: Legújabb filmjében másodjára játszik Kim Basingerrel.
JB: 1987-ben dolgoztunk Texasban Robert Benton Nadine - Bízz bennem! című vígjátékában. Most a Door in the Floorban férj-feleség vagyunk: a házasság széthullik, mert nem bírják ki, hogy egy balesetben elvesztették a két fiukat. Talán úgy érzik, bűnösök: a hátsó ülésen ültek, és vitatkoztak valami apróságon, amikor ütköztek. A film arról szól, az ember hogyan igyekszik feldolgozni a bűntudatát. Emlékszem, apám egész érdekesen művelte ezt: elzárta a frusztrációját egy kis rekeszbe valahol. Élete egy eldugott szférájában hagyta mindazt, amitől kényelmetlenül érezte magát, aztán ment tovább. E film szereplői nem képesek erre. A forgatáson tényleg úgy éreztem, hogy Kim és én csak egy hosszú hétvégére voltunk távol, most ismét együtt vagyunk, és ott folytatjuk, ahol az imént - tizenhét éve - abbahagytuk. Semmi sem változott, ő még mindig a régi.
MN: Sosem versenyezett a fivérével?
JB: Utálom a bátyám! Dehogy. Beau a legjobb barátom. Idősebb nálam, mindig felnéztem rá. Úgy vigyázott rám, mint valami nagybácsi. Soha nem rivalizáltunk. Tizenéves korunkban apánk elmagyarázta nekünk a színészet alapjait. Nosza, mi elhajtottunk egy kisteherautóval a helyi bevásárlóközpont parkolójába, s ott eljátszottuk, hogy összeveszünk és összeverekszünk. A bunyót előre ki kellett találni, mint ahogy az Azok a csodálatos Baker fiúkban. Tömeg gyűlt körénk, hirtelen abbahagytuk, bejelentettük, hogy vicceltünk, és gyorsan elhúztuk a csíkot.
MN: Harmincöt év alatt hatvan filmet forgatott. Évi kettő, úgy tűnik, meg se kottyan.
JB: Pedig lusta egy fickó vagyok, annyi szent. Ezért is nem rendeztem. Túl sok időt venne igénybe, egy év simán elmegy vele. De talán majd egyszer. Ha visszatekintek, hajlamos vagyok csak az utolsó munkáimra emlékezni. A többi kimegy a fejemből. Nem csípem a szájbarágós mozikat. Egy film ne próbáljon mindenre megkérdőjelezhetetlen és végérvényes válaszokat adni. Azok a csodálatos Baker fiúk, A nagy Lebowski, Az utolsó mozielőadás, Amerikai szív (ennek a producere is voltam) és az utolsó, a Door in the Floor - ezek mindenképpen ott vannak a kedvenceim listáján.
MN: A John Irving regényéből készült Door in the Floorban a rajzait is láthatjuk.
JB: A főszereplő gyerekkönyvek írója, aki műveit illusztrálja is. Nagyon izgatott, hogy végre magam rajzoljak egy film számára. Hetekig rajzórákra jártam. Elég jól sikerültek a műveim. Ám a főszereplőnői aktokat is rajzol a filmben. Az idő rövidsége miatt ezekhez már hivatásos festőket szerződtettek. Az egyik jelenetben a bálterem tele van vaginákat ábrázoló képekkel. Megint egy kis családi ügy: furcsa módon anyám aznap látogatott meg, amikor ezt vettük fel.
Neki mindig nagyon határozott véleménye van mindenről. "Anyukám, gyere ide! Mondd csak, melyik vagina tetszik! Melyikben van a legtöbb szenvedély? Ez kifejezőbb? Vagy ez itt?" És egymás után mutogattam neki a rajzokat. Azokat raktuk bele a jelenetbe, amiket ő jónak talált. A végén azzal ugratott, hogy felajánlotta, lerajzolhatom az ő muffját is!
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg)
