Mégsem Misit ette az alkotmánybíróság

  • narancs.hu
  • - palosm -
  • 2019. november 28.

Narancs30

Az megvan, hogy a Mátrix híres kapszulásjelenetét is tőlünk nyúlták? De ne árulják el senkinek, titok! Avagy mi is az a doxi a Magyar Narancs címlapján és mire való?

Az élet harc.

Talán ez volt az első doxi a Magyar Narancs történetében, 1992-ben. Vannak még erős darabok, mondhatni zsengék, az első évből, úgymint: „Itt a helyi nirvána.“ És egy éppen aktuális a régmúltból: „Mikulás kimúlás“.

false

 

A dolognak vannak előzményei, de inkább csak a Narancs történetében: az egyik '89-es próbaszámon például ott díszeleg "az év szlogenje":

A harmadik utas a halál.

Szóval a Magyar Narancs legkisebb tartalmi egysége, a lap legrövidebb rovata a lappal majdnem egyidős „doxi“, ami hivatalos definíciója szerint egy elég rövid marhaság az újság címlapján.

Íme a legfrissebb (aki nem értené, kattintson):

false

És itt egy régi kedvenc:

Sírva viszi magával a tikot.

Ezt az elég rövid marhaságot vizuálisan elválasztjuk a címlap többi részétől: jó pár éve sárga blokkal, előtte piros, még régebben pedig egy fekete, kapszula formáju háttérrel. És ha már kapszula, akkor doxycyclin, egy népszerű, széles spektrúmú antibiotikum, egyszerűbben: orvosság. Innen a doxi név.

Léptet – oh, fuck! – lován.

Nem hivatalos definíciója szerint a doxi az igazság, ami megmutatja, milyen mély a nyúl ürege — innen jön egyébként a Mátrix híres kapszulásjelenete, de pszt! A doxi mintegy 3,14 négyzetcentiméternyi, mindenre nyitott szabad felület. Egy korábbi meghatározás szerint: itt tényleg mindent szabad, leginkább táncikálni a jó ízlés határán.

Erkölcsi fartő.

Itt jegyeznénk meg azt a tipográfiai érdekességet, hogy a doxi mindig kiskapitális, vagyis csupa nagybetű, és ez további lehetőségeket ad a különböző nyelvi játékokra, főleg ha még a kecskerímekből és csacsipacsikból is kifogyott a szerkesztőség.

A doxi félgyufásskatulyányi felületén a Narancs megkísérli a lehetetlent: megragadni a valóságot két-három szóban. A lehető legtömörebben reflektálni, egyszersmind kifejezni egyfajta alapviszonyulást. Elkapni és leráncigálni, felemelni és megnézni a fonákját, kifordítani és visszavágni, átszabni és összerakni, teljesen viccből halál komolyan venni. Avagy: ne legyünk már ennyire hülyék!

A jó urna életbe.

Pár éve írtuk a doxikról, hogy a vegyes visszajelzések ellenére a rovat népszerűsége töretlen: szerkesztőink, újságíróink, alkalmi és állandó levelezőink olykor önmaguk szellemi épségét sem kímélve, áldozatos munkával szolgáltatják tartalmát.

Mégsem Misit ette az alkotmánybíróság.

Ha felcsapjuk a mostani Narancsot, kikeressük az impresszumot, az apróbetűs rengetegben ott találjuk a következő részt: Doxi: Narancs. És hát ez nemcsak pontos tényközlés, de egyszerre már-már tautológia is.

Őrizem a szemetet.

Sajátos módja ez egyébként az idő rögzítésének is, és alkalmat ad egy mókás játékra. Vegyük azt, hogy például 2014. május 21-én lettem 30 éves, nézzük, mit mondott akkor a doxi?

Akiért a hering szól.

Hevenyészett és pontatlan számításaim szerint több mint 1300 doxi születhetett ezidáig. Mit lehet erre mondani? Csak egy doxi jut hirtelen eszünbe:

No, hát!

Botránykő ellenfeleknek és barátoknak - 30 évesek lettünk

Lapozzon bele az első Narancs-számokba: új hang, csípős humor. „Lapot indítani: ugrás a sötétbe" - ezzel a mondattal vágtak bele a lapkészítésbe a Magyar Narancs alapító-szerkesztői 1989 őszén, amikor a lapunk megszületett. A rendszerváltás sűrű napjaiban megtáltosodni látszott a sajtópiac: csak 1989-ben 591 új kiadvány jelentkezett be.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.