Jól megszívjátok! – Fenyegetőzve „gratulál” Salgótarjánnak a Fidesz

  • narancsblog
  • 2016. február 29.

Narancsblog

„Isten óvja Salgótarjánt” – így fejezte be azt a néhány sort Salgótarján fideszes országgyűlési képviselője, amelyet a vasárnapi választási vereség után írt ki Facebook-oldalára.

Becsó Zsolt aligha véletlenül fogalmazott kétértelműen, hiszen Salgótarján tegnap megválasztott baloldali polgármestere nem számíthat sok jóra attól a Fidesz-kormánytól, amely a kampány során egyértelműen jelezte: ha jót akarnak maguknak a nógrádi megyeszékhelyen élők, akkor a Fidesz jelöltjére kell szavazniuk.

Balra Becsó Zsolt, középen Simon Tibor

Balra Becsó Zsolt, középen Simon Tibor

Fotó: MTI

A vártnál jóval nagyobb arányú baloldali győzelmet vasárnap este óta sokan sokféleképpen magyarázzák, de egy biztos: a városban élők többsége hatalmas nemet mondott arra a fideszes kampánykommunikációra is, amely burkolt és nyílt fenyegetésekkel, hatalmi arroganciával és tudatos gyűlöletkeltéssel árasztotta el a várost. A helyi Fidesz stratégiája a következő volt: tudták, hogy az évek óta csak kormányzati segítséggel egyenesbe hozott éves költségvetésből hiányzik minimum néhány százmillió forint azt követően, hogy a 2014-es baloldali győzelem után a kormány direkt elzárta a csapokat, majd mindezt úgy állították be, hogy a hiányt kizárólag a betegsége miatt elhunyt előző polgármester és a jelenlegi vezetés hozta össze. Ennek fényében néhány hivatalos adat az elmúlt évekből: a fideszes polgármester által vezetett város önkormányzata 2011-ben 608 millió, 2012-ben 1,2 milliárd, majd 2013-ban 1,1 milliárd forint rendkívüli támogatást kapott a központi költségvetésből. Először úgy tűnt, 2014-ben is jön a segítség, de miután kiderült, hogy a baloldali közös jelölt került a város élére, a beígért 600 millió forint helyett már csak 60 millió érkezett meg. Egy évvel később sem lett jobb a helyzet, holott a kormány tudta, hogy Salgótarján önerőből nem tudja biztosítani a büdzsé egyensúlyát, hiszen a bevételekhez mérten – a nógrádi megyeszékhelyen a legalacsonyabb a helyi iparűzési adó címén behajtott összeg az összes megyei jogú város közül – túl magasak a kiadások a sokszor az évtizedekkel ezelőtti állapotokhoz kialakított közszolgáltatások drága fenntartása miatt.

Azt, hogy az utóbbi négy helyi önkormányzati választás legnagyobb arányú győzelmét aratta Fekete Zsolt, gyakorlatilag a Fidesznek köszönheti a helyi baloldal, amelynek a kampány során csak azt kellett elmagyaráznia, hogy mekkorákat hazudik a kormánypárt. Ráadásul Simon Tibor fideszes polgármesterjelöltnek gyakorlatilag semmilyen épkézláb programja nem volt azon kívül, hogy folyamatosan szajkózta Becsó Zsolttal és valamelyik kormányzati szereplővel az oldalán: Salgótarjánt csak ők tudják talpra állítani, hiszen mindenki láthatja, a baloldal a szakadék szélére vezette a várost. Se részletes programismertetés, se pontos megoldási javaslatok, csak az, hogy ha „jól dönt” a lakosság, ömlik a zsé a városba. Ezt egészítették ki a névtelen, de nyilvánvaló, hogy melyik oldalról érkező röpiratok, amelyeken például azzal riogatták a helyieket, hogy a baloldal migránsokat telepít majd a városba és bezár egy pár közintézményt, és az utcára kerültek gyalog járhatnak majd a munkaügyi központba, mert hogy a baloldal a helyi buszjáratokat is megvágja. Fekete csak cáfolt, bedobott egy brókerügyet, és a maga visszafogott módján néhány elképzelést is bemutatott. Arra viszont gondosan figyelt, hogy ne ígérjen semmit, mert ő maga sem sejtheti egyelőre, mennyire lesz bosszúálló kedvében a Fidesz-kormány.

Fekete Zsolt és a baloldal biztosan örül a győzelemnek, ám jobbról már megérkezett az első kijózanító „saller”. A Fidesz még vasárnap este kiadott egy közleményt, amelyben ott folytatták, ahol a kampány végén abbahagyták: vagyis fenyegetőztek és burkoltan jelezték, hogy a salgótarjániak ne számítsanak semmi jóra. Az új polgármesternek – a rövid gratuláció után – azt üzenték: elvárják tőle, hogy „(…) vizsgálja ki, mennyi pénz tűnt el az elmúlt másfél évben, mennyi a város valós hiánya, kik és milyen módon vettek részt a források eltüntetésében. Az új költségvetésben tisztázza, hogy miként tudja idén biztosítani a város működését és fejlesztését”. Arról egy szót sem szólnak persze, hogy a kormány miben segíti majd az évtizedek óta vergődő várost, és Orbán Viktor mikor látogat Salgótarjánba, hogy a Modern Városok Program újabb állomásaként fejlesztések tízmilliárdjait ígérje meg a helyieknek.

Nos, a nógrádi megyeszékhelyen egy darabig nem kell készülni a kormányfő látogatására. Addig is: Isten óvja Salgótarjánt!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.