A „Szabadságkoncerten” olyan sztárok lépnek fel, akiket simán elhívtak anno a komcsik is a rendezvényeikre

  • narancs.hu
  • 2019. június 8.

Narancsblog

Mert pártunk és kormányunk „szeretné a mai fiatalokat is megszólítani”.

Kevés olyan epizód van egy ember életében, amiről már akkor tudja, hogy történelmi esemény, amikor épp zajlik.1989. június 16-a, Nagy Imre és társainak újratemetése ilyen történelmi esemény volt,

egyike a huszadik században oly ritka aranybetűs napjainknak.

Noha sokak szerint a jó ízlés ellen volt az akkori funkcionárius ún. reform kommunisták felbukkanása, utólag pedig egy sor disznóság is kiderült a munkásőrség mozgósításától kezdve a téren hemzsegő spiclikig, 1989. június 16. emelkedettségén és nagyszerűségén az ilyenek nem ejthettek és ma sem ejthetnek foltot.
Az már sokkal inkább, hogy a Fidesz „történészei” az elmúlt években megpróbálták Nagy Imrét kiretusálni az 56-os emlékezetből, és egészen biztos, hogy 1989. június 16-ával is hasonlóképp jártak volna el,

ha nem Orbán Viktor az akkori szónokok egyike.

Ha így történik, akkor most, a 30. évforduló kapcsán, ki-ki vérmérséklete szerint bosszankodhatna vagy nevethetne például azon, hogy Schmidt Mária Dózsa Lászlóval az oldalán bejelenti, hogy a legfrissebb kutatások szerint 1989-ben június 15-e után június 17-e következett, és aznap különben sem voltak nyitva a temetők.
Így azonban sem bosszankodni, se nem nevetni nincs okunk. Olvassuk a híreket, és csak elszomorodni lehet attól a hazug kommunikációtól, amit a Fidesz Nagy Imre újratemetésének harmincadik évfordulójára prezentált. Lánczi Tamás, a Schmidt Mária-féle Figyelő ex-főszerkesztője, az ún. XXI. Század Intézet igazgatója szerdán sajtótájékoztatón mondta el, hogy „Szabadságkoncert címmel nagyszabású estet rendeznek június 16-án a fővárosi Hősök terén a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából”. A tudósításokból úgy tűnik, hogy

Lánczi nem mondta ki Nagy Imre nevét,

s arról sem beszélt, hogy mi is történt harminc évvel ezelőtt. Ehelyett elmondta, hogy „a szabadságvágyat, a nemzeti és a közép-európai összetartozás érzését kívánják kiemelni a koncerttel”.
Ami azt illeti, e nagyszabású vállaláshoz tényleg a legmegfelelőbb személyeket sikerült kiválogatni. A műsorvezető Nagy Feró lesz, de a koncerten ugyanazok a hazai pop- és rock sztárok lépnek fel, akiket az a 1980-as években is simán elhívták volna valami komcsi tömegrendezvényre: Kiki, Varga Miklós, Homonyik Sándor, Szikora Róbert, Keresztes Ildikó vagy éppen a Dalos fn. ügynök, Vikidál Gyula.
Lánczi arról beszélt a sajtótájékoztatón, hogy „szeretnék a mai fiatalokat is megszólítani, hogy megértsék, miként jutottunk el a sikeres rendszerváltoztatásig”. Csak vissza ne kérdezzen valamelyikük: ha ezek voltak az elnyomottak, akkor kiket támogattak?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.