Hetek óta döbbenten áll a közvélemény az előtt, hogy ki volt az a címeres ökör, aki átverte azt a törvénymódosítást, melynek értelmében a kerékpárosok részegen is fölpattanhatnak a bringájukra, akár a legforgalmasabb főútvonalon is… Aztán reszkessetek, egerek! Ha valaki elcsapja isten szerencsétlen marháját, mehet a sittre. De hát kinek van itt – úgy értjük, széles e hazában – mersze mások életével játszadozni? Mások sorsával szórakozni.
Az alábbi mondatokat a Hír24-en lőttük, s most annak kéne következnie, hogy nem fogják kitalálni, hogy ki mondta. Dehogynem. Ki fogják, még kijjebb fogják találni.
„Én most éppen a piás biciklisekért harcolok. Valaki azt találta ki még valamikor régebben, ha biciklin az ember iszik, akkor megbüntetik. Szerintem ez a magyar valóság ismeretének teljes hiánya alapján született” – mondotta (egyre erősödő dobpergés, harsonák) Orbán Viktor 2011-ben, tehát már jócskán Magyarország miniszterelnökeként a televízióban. „A magyar valóság ismeretének teljes hiánya alapján”? Ez hülye? A magyar valóság valamelyes ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy legalább annyian vagy még sokkal többen is szeretnek édes hazánkban ittasan autót vezetni, mint ahányan cangázni. És akkor erre az a megoldás, hogy jön a magyar valóság e fene nagy ismerője, fogja magát, és engedélyezi a vezetést mocsár részegen.
| ||
Vagy egyszerűen arról van megint szó, hogy a kis vezető megvalósítja gyerekkori álmait? Jöttek haza nagyfaterék hót kokin a kocsmából, s a gonosz komcsi rendőr megbírságolta őket, aztán a nagyi meg pörölt otthon, hogy má’ megin’ mire ment el a nyugdíj, s a pendelyes vezető megígérte a tatának, hogy ha majd nagy leszek, eltörlöm azt a törvényt, amelyik tiltja, hogy bebaszva randalírozzunk a drótszamáron. Mint ahogy valami ilyesmi történhetett nyilván a szabad pálinkafőzés tárgyában is, jött a finánc, oszt’ el kellett dugni a rézüstöt vagy adni kellett neki is a páleszból, azt meg ugye már akkor sem nagyon szerettünk, osztozni.
Ugyanakkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen Übü papa gyerekkori vágyálmai – köszönet a kommunizmus oly felette ingerszegény voltáért – jószerivel mind megvalósultak már, az ország teleszarva stadionokkal, hisz a serdülő kettőben valaki nyilván arról ábrándozott, hogy milyen lesz majd, ha a Maracanában ontja a gólokat. Maracana nem lett, hát csinált magának a kert végibe, mini-Maracanát. Tele vagyunk stadionokkal, akadémiákkal, oszt’ jön Gibraltár vagy ki és lemossa reménységeinket a pályáról. Mindeközben a vazallusok cigányzenére konflison hajtatnak fel a várba születésnapozni, de olyan sok eszement baromság tényleg nem jöhet már. Talán a pallos jog?
Ugyanakkor áltatni sem kéne magunkat: ez csak rosszabb lesz. De lőttünk mi még valamit ma a Hír24-ről, ezt: „Újra meghosszabbította a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója a kormányfő házának őrzését.”
Nyilván aligha véletlenül. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember észrevegye azt, ami kiszúrja a szemét?
