Az állam én vagyok! – Orbán Tusnádfürdőn megint kijelölte Magyarország útját

  • narancsblog
  • 2014. július 26.

Narancsblog

Abcúg liberalizmus, agyő demokrácia! Át kell alakítani az államot, méghozzá orosz, kínai vagy éppenséggel török példákat követve, hisz ők napjaink sztárállamai. Hatékonyak, és nem feltétlenül demokraták. Tusnádfürdőn csak a devizahitelesek mentése kapott tapsot, a többit nyilván még emésztik a rajongók is.

Orbán Viktor megint megmondta a tutit határon túli fan clubjának, persze úgy, hogy akit érdekel, az itthon is meghallja (a műsort egyenesben adta a Duna Tv). A mondandója nem érdemel mélyreható elemzést, hisz inkább afféle közlemény volt, távolról sem együttgondolkodásra ösztönző felvetések sora.

false

 

Fotó: MTI

Ilyenformán tehát a választáson szűken egy mandátummal megszerzett kétharmadból az egy mandátum épp a tisztelt Tusnádfürdőn egybegyűlteknek, vagyis a határon túli szavazóknak köszönhető, de ne nagyon legyenek ezért büszkék magukra, mert a kétharmad a törvényalkotók műve. Nos, nem hazudott, ezt magunk is megerősíthetjük, és a számadatok is alátámasztják: az érvényben lévő – brutálisan a Fidesznek kedvező, mindközönségesen antidemokratikus – választási törvény nélkül a büdös életbe’ nem lett volna meg a kétharmad.

Mely kétharmaddal fel lehet építeni, vigyázat, Orbán szava következik, az illiberális államot, mert itt az ideje, hogy elfelejtsük a rendszerváltást, s a 2008-as gazdasági válságot tekintsük nulla kilométerkőnek, az pedig a nyugati demokráciák végét jelenti, nem mást. Tehát előre a kínai, orosz, török úton. Magyarul Orbán végre kimondta Tusnádfürdőn, amit mindenki tud, csak az emberek egy jelentős csoportja eddig nem merte bevallani még önmagának sem, azt tudniillik, hogy a legfontosabb célja megszabadulni a nyűgös demokráciától. Természetesen ebbéli célja elérését rettenetes ellenségek akadályozzák, egyfelől maga a Nyugat, másfelől a Nyugat csecsén lógó, a pénzéből (vö. Norvég Alap) piszkos aknamunkát kifejtő civilek, vagyis álcivilek, alkalmasint diverzánsok.

Mint bevezetőnkben jeleztük, az Orbán beszédeibe feszt közbetapsolók ezúttal csak két alkalommal tapsoltak bele a szövegbe, akkor, amikor közvetlenül hozta szóba a pénzt: eztán valamivel kevesebb megy tanulmányokra, s megmentjük a devizahiteleseket. E tapshiány, bár kétségkívül jelent valamit, de semmiképpen sem a rajongói preferenciák változását. Csupán annyit, hogy ez még egyelőre nekik is sok, de próbálnak barátkozni vele.

Mivel próbálnak barátkozni? Értsük pontosan, a demokrácia nyílt felmondásával.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.