Eldugja vagy máshová teszi – Marx, a furkósbot

  • 2014. augusztus 6.

Narancsblog

Először is tisztázzuk a tisztázandókat. Bánja a fene, hogy a Corvinus Egyetemen átköltöztetik Marx Károly szobrát. Istenuccse’, tök mindegy, hol állítják ki/fel, hova dugják el. Amiatt már valamivel (kicsivel) jobban fáj a fejünk, hogy mit raknak a helyére, lévén nagyon is lehetségesnek tűnő opció, hogy éppenséggel Párkányi Raab szarik oda is valamit, vagy a Mindszenty főpap kőfejével oly emlékezetesen hazafutó Kontrát művész testvérek. Ha nekik ez tetszik, meg az operett jelmeztárának hatóságilag lezárt, lejárt szavatosságú osztályáról sietve felöltöztetett lóba… monumentális Tisza István, hát, jól van, kicsit drága mulatság, de csinálnak ennél ezerszer nagyobb bajt is, naponta ezret. Summa summarum, ha eldugták, hát eldugták, dughatták volna felőlünk f-el is, az egyetem vezetésének vagy az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek kollektíve éppúgy, mint egyénileg Rétvári Bencének, Rostoványi Zsoltnak vagy akadályoztatásuk esetén magának Szoborbán Viktornak.

false

 

Fotó: MTI – Kallos Bea

Attól az egyébként égbekiáltóan ostoba, de főként szerfelett cinikus dumától sem dobunk egy különösebb hátast, hogy Rétvári és a mondott keresztényi legényegylet azzal a dumával lobbizott a szobor ellen, hogy távolítsák el örökre Károlyt, mert antiszemita, hogy büdösödjön meg még az az antiszemita emléke is neki. Mintha Rétvárit és az úrleányok körét annyira zavarnák máskor az antiszemita megnyilvánulások – biztos egy másik országban élnek, ahol nincsenek államilag futtatott antiszemiták. Mikor csípte eddig bármelyikük szemét egy jó kis nyílt színi zsidózás – vagy Magyarországon nincs is ilyesmi? Van, nincs, úgyis letagadjuk. S akkor most azt hagyjuk is, hogy nyilván nem dicsőséges antiszemitai mivoltában trónolt eddig ott az öreg, hanem másért szerették, akik szerették.

Hagyjuk, mert hagyni is kell, hiszen Marx Károly szobrának mostani áthelyezését éppúgy nem indokolja az, hogy miért rakták oda anno, mint ahogy az antiszemitizmusa sem. Nem, Marx Károly szobrát nem azért helyezik át, mert Marx volt a Magyarországon – működését minimum 25 évvel ezelőtt befejező – kommunista diktatúra egyik fő totemállata, s az ő szelleme gyakorlatilag nap mint nap idézi fel a létező szocializmus szellemét, a Kádár-kort, a satöbbit. Nem, mert ha ez fájna, már rég a Szoborparkban penelne a mű, mint Jászai Mari téri alakmása Engels Frigyes oldalán. De nem penel, 25 kerek esztendeje nem, s nem penel 2010 óta sem, amióta ez a harcosan kommunista diktatúraellenes társaság kormányoz döntő fölénnyel ebben az országban.

De akkor mifenéért kell Charlie-nak most mégis mennie? Azért, a kiskrisztusát, mert tetszettünk nagyon beégni ezzel a német megszállási emlékművel. Elterelés folyik, egy szobor ide-oda pakolgatásával látszólag, alkalmasint annál jóval nemtelenebb módszerrel. A játék egészen konkrétan a Szabadság téren tiltakozók diszkreditálására megy ki, amihez a zseniális (értsd: fideszzseniális = aljas disznó) értelmi szerző abban találta meg az apropót, hogy Magyar Fruzsina a Facebook-oldalán egyszer megosztott egy hivatkozást, ami a Marx-szobor eltávolítása ellen tiltakozott – ennyi elég is ma Magyarországon, hogy ne számíts rendes embernek. Hozza is a Magyar Nemzet menetrend szerint címlapján: „A tolerancia híveit most nem sérti a nyílt antiszemitizmus”.

Magyarul, akik az Orbán–Párkányi Raab alkotópáros emlékműve ellen tiltakoznak, azoknak nem az üzenete fáj, az tudniillik, hogy nem ismerjük be egy istennek sem, hogy bántottunk benneteket, vagy bántottunk bárkit is (lásd még: innen cigányt dehogy vittek el). Hanem az fáj nekik, hogy nem ők vannak hatalmon, nem ők mondhatják meg, melyik a szép szobor és melyik a csúf szobor, ki emlékezhet kire, s ki nem, s ki a Nemzeti Színház igazgatója, és ki nem az.

Magyarán Marx Károly szobrának áthelyezése nem elvi vagy ideológiai döntés, s az antiszemitizmus kérdéséhez sincsen semmi köze, egyszerűen csak kispályás politikai praktika, pitlák ügyeskedés, amit ráadásul a saját híveikről feltételezett aljasságra bazíroztak kiagyalói. De még ilyenként is inkább mérhetetlen bénaságával, szerfelett átlátszó voltával, semmint letagadhatatlan gonoszságával tüntet.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.