Szobrot kapott Buzánszky Jenő, az ún. aranycsapat (1954-ben világbajnoki ezüstérmet szerző labdarúgó-válogatott) januárban elhalt hátvédje a Debreceni Egyetemen. A szobrot Balog Zoltán, az emberi erőforrások papminisztere leplezte le, beszédet mondott az egyetem ura s a hálás utód, szép ünnepély volt.
| ||
S azt is megtudhatta bárki emberfia, hogy a nagy ember azért lett pont ott bronzba állítva (egy labdával, mi mással?), mert sportpályafutása végeztével egy évtizedig lejárt az egyetemre „előadásokat tartani”. Most hagyjuk is, hogy mi a különbség előadás és élménybeszámoló között, azt meg pláne, hogy amúgy mi köze volt Buzánszkynak Debrecenhez. 49-szeres válogatott volt, nem elég az?
Persze e matematika szerint a maiak kapusa, Király Gábor két szobrot is kap, ha – feltehetően dicsőséges, igaz, 24 európai csapat részvételével zajló – az Európa-bajnokság után ugyancsak leruccan valahová előadni. Ő száznál is többször volt válogatott, nyilván szobrot állítanak még a macinadrágjának is. Ám erre várnia kell szegénynek (legalább nyárig), de hogy addig se szomorkodjék, kap most vagy 72 millió forintot az Eb-szereplés kivívásáért… Semmiség, alig valamivel több, mint kétszer annyi, mint amit 2012-ben egy olimpiai győzelemért adtak – ez nyilván demagógia, még jó, hogy nem akarjuk lélegeztetőgépekre átszámolni.
De ha már demagógia, akkor itt van egy mai hír, tessék: 2008 és 2012 között csaknem 25 százalékkal csökkentek az állam oktatási célú költései. Demagógia egy frászt!
Az a demagógia, amivel a Buzánszky-szobrot, a focistáknak kicsengetett tudományos összegeket indokolják, igazolják. Egyetemi előadó volt, beszarás. Mert azoknak már haláluk évében alanyi jogon jár a szobor. Meg hogy a labdarúgás társadalmi szerepe más, mint a többi sporté. Dajkamese.
Arról van szó, hogy Magyarország egyszemélyi vezetője a futball őrültje, s a szoborállítók félnek tőle, mint ördög a tömjéntől (hogy ki ne szaladjunk a papi világból), ezért aztán nyalnak ezerrel. Egyéb természetű emberi erőforrásokra már nem is költünk a közösből, mert a magyar focinak nincs elég nézője, a bajnoki meccseken üresek a méregdrága stadionok, hiszen aki kettőnél tovább tud számolni, az nem megy Magyarországon focimeccsre. Ez persze nem nagy dicsőség, nem megy ugyan focimeccsre, de mély kussban tűri ezt a tébolyt. Magyarország éppen odaadja magát a totális tébolynak, s ami még rosszabb, a gyerekei jövőjét is odalöki. Ne tanuljatok, legyetek focisták, betegre keresitek magatokat és szobrot is kaptok. Néha kicsit kínos lesz, amikor kikaptok Albániától, de azt túl lehet élni valahogy.
