Igenis sajtószabadság van – akkor, amikor engedem

  • narancsblog
  • 2015. november 20.

Narancsblog

Habony Árpád kisinasai majd eldöntik, miről lehet közleményt kiadni, és miről lehet tudósítani. Ha lebuknak, az se baj. Minden nagyon szép és nagyon jó lesz. Ha hagyjuk.

Elmúlt már a botrányok kora. Szépen napirendre térünk bármi fölött, percek alatt.

Múlt héten kiderült, hogy az MTI, Orbán Viktor fotósai és a nyíregyházi polgármester stábja ugyanolyan manipulált beállításból csinált fotókat az Orbán Viktort üdvözlő tömegről, hatalmas spontán csődületként ábrázolva az egy helyre tömörült néhány tucat rajongót. Tegnapelőtt megcsinálták ugyanezt Szombathelyen – alig érdekelt valakit. Holnapra ez lesz a természetes.

Amikor az MTI nem volt hajlandó közölni az MSZP reakcióját Tiborcz Istvánnak a Narancs által felplankolt parádés festményvásárlásaira, a független sajtó felzúdult – hiszen egészen abszurd gondolat, hogy a miniszterelnök veje ne lenne közszereplő. Tegnap az MTI megint ezzel az indokkal utasította el az MSZP közleményének közzétételét, pedig az OLAF és az Európai Bizottság vizsgálódik a közpénzek milliárdjait elnyerő cég után – nyilván pont azért, mert ez a cég részben a miniszterelnök rokonáé volt. Ebből most még hír lett, ha nem is valami nagy durranás. Legközelebb már csak mindenki bólint.

false

 

Fotó: MTI

A fenti kép leírása az MTI Fotótárban: „Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára (b) és Orbán Viktor miniszterelnök a közmédiának nyilatkozik a Parlament Munkácsy-termében 2015. november 19-én.” A köztévé felvételén az látszik, hogy a közös sajtótájékoztatón a bevonulás után először Orbán beszél, aztán Stoltenberg, majd azonnal kivonulnak, az újságírók nem kérdeznek semmit. Vajon akkor ezentúl a sajtótájékoztatót úgy fogják hívni, hogy nyilatkozás a közmédiának?

 

Amikor több lapot, köztük a Narancsot helyhiányra hivatkozva nem engedtek oda a Fidesz választási gyűlésére, szolidaritási akció indult meg a magyar sajtóban, sokan bojkottálták a rendezvényt, és szinte mindenki írt az esetről. Nem jött ki jól belőle a Fidesz. Most nagyon úgy tűnik, hogy gyakorlatilag az egész magyar sajtót elfelejtették meghívni a NATO főtitkára és Orbán Viktor közös sajtótájékoztatójára – legalább is eddig nem találkoztunk saját tudósítással sehol, mindenki az MTI szövegét és fotóját veszi át. Pedig azért mégsem valami kolbászfesztiválról vagy alapkőletételről van szó, hanem a világ egyik fontos vezetőjének és a magyar kormányfőnek a tárgyalásáról és közös sajtótájékoztatójáról. Hát, most kiderült, ki számít tájékoztatásra érdemes sajtónak. Aki mégis odamerészkedett, azt egyszerűen nem engedték be. Eljutottunk oda, hogy a magyar politika legfontosabb eseményeiről csak a nevetségességig lojális közmédia tudósíthat. Bojkottról és ellenakcióról már szó sincs, mínuszos hírt ér ez ma. A következő még annyit se fog.

Ebben az ügymenetben persze nem a sajtó vagy az olvasó a bűnös, hanem elsősorban a gyáva és nyíltan aljas pártpropaganda – legyen az Orbán személyes stábja, a kormány sajtóosztálya vagy a közmédia. Nem mellesleg mindegyik a mi pénzünkből működik. De nekik hiába beszélnénk, hiszen látható: nem hibáról, figyelmetlenségről, egyszeri felindulásról van szó, hanem szándékos és rendszerszintű manipulációról, amely egyre pofátlanabb lesz.

A sajtó és az olvasó annyit tehet, hogy mindebbe nem törődik bele, és ahol lehet, tesz ellene.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.