Igenis sajtószabadság van – akkor, amikor engedem

  • narancsblog
  • 2015. november 20.

Narancsblog

Habony Árpád kisinasai majd eldöntik, miről lehet közleményt kiadni, és miről lehet tudósítani. Ha lebuknak, az se baj. Minden nagyon szép és nagyon jó lesz. Ha hagyjuk.

Elmúlt már a botrányok kora. Szépen napirendre térünk bármi fölött, percek alatt.

Múlt héten kiderült, hogy az MTI, Orbán Viktor fotósai és a nyíregyházi polgármester stábja ugyanolyan manipulált beállításból csinált fotókat az Orbán Viktort üdvözlő tömegről, hatalmas spontán csődületként ábrázolva az egy helyre tömörült néhány tucat rajongót. Tegnapelőtt megcsinálták ugyanezt Szombathelyen – alig érdekelt valakit. Holnapra ez lesz a természetes.

Amikor az MTI nem volt hajlandó közölni az MSZP reakcióját Tiborcz Istvánnak a Narancs által felplankolt parádés festményvásárlásaira, a független sajtó felzúdult – hiszen egészen abszurd gondolat, hogy a miniszterelnök veje ne lenne közszereplő. Tegnap az MTI megint ezzel az indokkal utasította el az MSZP közleményének közzétételét, pedig az OLAF és az Európai Bizottság vizsgálódik a közpénzek milliárdjait elnyerő cég után – nyilván pont azért, mert ez a cég részben a miniszterelnök rokonáé volt. Ebből most még hír lett, ha nem is valami nagy durranás. Legközelebb már csak mindenki bólint.

false

 

Fotó: MTI

A fenti kép leírása az MTI Fotótárban: „Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára (b) és Orbán Viktor miniszterelnök a közmédiának nyilatkozik a Parlament Munkácsy-termében 2015. november 19-én.” A köztévé felvételén az látszik, hogy a közös sajtótájékoztatón a bevonulás után először Orbán beszél, aztán Stoltenberg, majd azonnal kivonulnak, az újságírók nem kérdeznek semmit. Vajon akkor ezentúl a sajtótájékoztatót úgy fogják hívni, hogy nyilatkozás a közmédiának?

 

Amikor több lapot, köztük a Narancsot helyhiányra hivatkozva nem engedtek oda a Fidesz választási gyűlésére, szolidaritási akció indult meg a magyar sajtóban, sokan bojkottálták a rendezvényt, és szinte mindenki írt az esetről. Nem jött ki jól belőle a Fidesz. Most nagyon úgy tűnik, hogy gyakorlatilag az egész magyar sajtót elfelejtették meghívni a NATO főtitkára és Orbán Viktor közös sajtótájékoztatójára – legalább is eddig nem találkoztunk saját tudósítással sehol, mindenki az MTI szövegét és fotóját veszi át. Pedig azért mégsem valami kolbászfesztiválról vagy alapkőletételről van szó, hanem a világ egyik fontos vezetőjének és a magyar kormányfőnek a tárgyalásáról és közös sajtótájékoztatójáról. Hát, most kiderült, ki számít tájékoztatásra érdemes sajtónak. Aki mégis odamerészkedett, azt egyszerűen nem engedték be. Eljutottunk oda, hogy a magyar politika legfontosabb eseményeiről csak a nevetségességig lojális közmédia tudósíthat. Bojkottról és ellenakcióról már szó sincs, mínuszos hírt ér ez ma. A következő még annyit se fog.

Ebben az ügymenetben persze nem a sajtó vagy az olvasó a bűnös, hanem elsősorban a gyáva és nyíltan aljas pártpropaganda – legyen az Orbán személyes stábja, a kormány sajtóosztálya vagy a közmédia. Nem mellesleg mindegyik a mi pénzünkből működik. De nekik hiába beszélnénk, hiszen látható: nem hibáról, figyelmetlenségről, egyszeri felindulásról van szó, hanem szándékos és rendszerszintű manipulációról, amely egyre pofátlanabb lesz.

A sajtó és az olvasó annyit tehet, hogy mindebbe nem törődik bele, és ahol lehet, tesz ellene.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.