Buzik, haza! – A KDNP és a magyar foci

  • narancsblog
  • 2013. július 19.

Narancsblog

Forgathatják a szavakat akárhogy, ez akkor is csak gyáva, sunyi gyűlöletbeszéd.

A NB I, pardon, OTP Bank Liga utolsó fordulójára (2013. május 31.–június 2.) 17 ezren voltak kíváncsiak. Összesen. Ha ebből kiszedjük a kilencezres diósgyőri nézősereget, a maradék hét mérkőzésre átlagban alig több mint ezer fizető néző volt kíváncsi – ebben a Debrecen, a Fradi, az Újpest, no meg a milliárdokkal felpumpált Vidike is benne van.

De akármit beszélhetünk, ha senki nincs az ún. konzervatív táborban, mondjuk egy lelkiismeretes atya, egy derék fafaragó a Magyar Művészeti Akadémiáról, írószövetségi szent remete, aki azt mondaná, lenne jobb helye is azoknak a milliárdoknak! Mert szép dolog a futball, de pont azért találták föl műholdas adást, hogy bármelyik magyar otthonban bagatell összegért élvezhesse a nép. Igaz, azt a focit Bajnokok-, Bundes-, Premier- vagy akármilyen ligának nevezik, csak egynek nem: OTP Bank Ligának.

Ám most történt valami, amitől a kisebbik kormánypárt, a keresztényvirtuálisok, ha nem is faltörő kosként mentek neki az eddig érinthetetlennek hitt MLSZ-nek, de azért csak beszóltak: szerintük nem járja az az „egyezség”, amit a szövetség stikában kötött.

false

 

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Azt írják közleményükben, hogy a párt „mély megdöbbenéssel vette tudomásul az Egyenlő Bánásmód Hatósága előtt megkötött egyezséget az MLSZ és a Háttértársaság a Melegekért nevű jogvédő szervezet között. A megállapodás értelmében az eddigi hagyományos családi jegyeket és az ezzel járó kedvezményeket az azonos nemű párok is igénybe vehetik. Félreértés ne essék, nem az aggasztó, hogy többen juthatnak olcsóbban a focilelátókra, hanem azt az irányvonalat kérdőjelezzük meg, amely a hagyományos és természetes (férfi-nő) családmodellt próbálja kiszélesíteni.”

Ezek szerint nem azzal van a baj, hogy azonos nemű párok meccsre járnak, nem is azzal, hogy olcsóbban szerezhetnek zsugát (arra azért kíváncsiak lennénk, hányan veszik igénybe ezt a lehetőséget), hanem a bónusz neve. Ugye mennyivel más lenne, ha az LMBT-kedvezményt rózsaszín bérletnek vagy melegjegynek neveznék el, az meg még másabb, ha kizárólag regisztráltaknak adnák, a neveket pedig a Magyar Nemzet hozná a címlapon? Vagy inkább a Heti Válasz, amely legutóbbi címlapjára azt írta, hogy a többség jogait veszélyeztetik a homoszexuális mozgalmak? Akkor biztosan nem lenne megdöbbenés, épp ellenkezőleg.

Ám azt csak a legnaivabbak gondolhatják, hogy a KDNP álszent dumája valóban a hagyományos családmodellről szól. Forgathatják a szavakat akárhogy, beleírhatják a közleményükbe, hogy „félreértés ne essék”, ez akkor is csak gyáva, sunyi gyűlöletbeszéd.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.