Doktor Lucifer – Kocsis Máté kommentjeiről

  • narancsblog
  • 2013. július 20.

Narancsblog

Tévedés áldozata, aki azt hiszi, hogy dr. Kocsis manapság kezdte a suttyóságot. Mi először két éve kaptunk belőle ízelítőt, amikor terjedelmes riportban számoltunk be a józsefvárosi önkormányzat asszisztálásával folyó zseniális kocsmabizniszről. A cikk megjelenése után a fiatal, jogvégzett polgármester úgy felhúzta magát, hogy lapunk munkatársát sms-ekkel kezdte bombázni, egyebek mellett azt tudakolva, hogy ki írta a szerinte álnév alatt megjelenő anyagot.

Ám ekkor gecizés még nem volt, mi megúsztuk.

Nem úgy az önkormányzat egyik alkalmazottja, akinek minden bizonnyal azért kellett a munkatársi állományból távoznia, mert a főnök (doktor Kocsis) a cikk forrásának hitte. „B. lapunknak elmondta: 2011. augusztus 11-én Kocsis Máté délután négy órától éjjel fél egyig kéretlenül és folyamatosan zaklatta őt az sms-eivel”, amiket a polgármester Lucifer aláírással látott el. (Az elbocsátás miatt júniusban az elsőfokú bíróság 6,5 millió forint megfizetésére kötelezte Józsefváros önkormányzatát.)

Doktor Kocsis ma számos közéleti funkciója mellett a Fidesz első számú kommunikációs smasszere, ami ilyen előélet után úgyszólván természetes, mi több, kijárt neki a poszt, hiszen e tisztségében sem kell nagyon más csinálnia, mint eddig: fröcsögni, csúsztatni, bunkózni, puttóskodni, seggfejkedni. És ez megy neki. Alighanem ebben a legjobb.

Az, hogy dr. Kocsis Máté Facebook-oldalán az ő válaszaként a kommentelők lebarmozása és lebunkózása jelenik meg, hozzá képest már-már előzékeny, puhácska stílnek tűnik. A „paraszt”, vagy a „retkes geci” szerintünk például sokkal jobban kifejezné a kommunikációs igazgató úr véleményét a hozzá képest más állásponton lévőkről, arról már nem is beszélve, hogy e témában Habony Árpád lapunk által feltárt útmutatása ma már alighanem hivatkozási alap bizonyos körökben.

Komolyra fordítva a szót: az, hogy egy ilyen arrogáns kis pöcs a kormánypárt kommunikációs igazgatója, nagyjából minden elmond ennek az országnak az úgynevezett politikai elitjéről. És mi azért írhatunk le ilyet, mert ez a saját véleményünk, és a saját pénzünkön szórakozunk, ha ez a stílus esetleg nem tetszik az olvasóinknak. Ráadásul nem is képviselünk önmagunkon kívül senkit, ahogy munkaidőnket sem közpénzből finanszírozzák. Ellentétben Kocsis Mátéval, akinek bármekkora is az arca, végeredményben mégis egy aprócska hivatalnok, ha elveszti a fejét, ha nem. És ebből a szempontból teljességgel lényegtelen, hogy ezeket a bejegyzéseket ő követte-e el, vagy csupán a stílusát másoló, hangyaszorgalmú epigonokból álló kommunikációs stábja.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.