Doktor Lucifer – Kocsis Máté kommentjeiről

  • narancsblog
  • 2013. július 20.

Narancsblog

Tévedés áldozata, aki azt hiszi, hogy dr. Kocsis manapság kezdte a suttyóságot. Mi először két éve kaptunk belőle ízelítőt, amikor terjedelmes riportban számoltunk be a józsefvárosi önkormányzat asszisztálásával folyó zseniális kocsmabizniszről. A cikk megjelenése után a fiatal, jogvégzett polgármester úgy felhúzta magát, hogy lapunk munkatársát sms-ekkel kezdte bombázni, egyebek mellett azt tudakolva, hogy ki írta a szerinte álnév alatt megjelenő anyagot.

Ám ekkor gecizés még nem volt, mi megúsztuk.

Nem úgy az önkormányzat egyik alkalmazottja, akinek minden bizonnyal azért kellett a munkatársi állományból távoznia, mert a főnök (doktor Kocsis) a cikk forrásának hitte. „B. lapunknak elmondta: 2011. augusztus 11-én Kocsis Máté délután négy órától éjjel fél egyig kéretlenül és folyamatosan zaklatta őt az sms-eivel”, amiket a polgármester Lucifer aláírással látott el. (Az elbocsátás miatt júniusban az elsőfokú bíróság 6,5 millió forint megfizetésére kötelezte Józsefváros önkormányzatát.)

Doktor Kocsis ma számos közéleti funkciója mellett a Fidesz első számú kommunikációs smasszere, ami ilyen előélet után úgyszólván természetes, mi több, kijárt neki a poszt, hiszen e tisztségében sem kell nagyon más csinálnia, mint eddig: fröcsögni, csúsztatni, bunkózni, puttóskodni, seggfejkedni. És ez megy neki. Alighanem ebben a legjobb.

Az, hogy dr. Kocsis Máté Facebook-oldalán az ő válaszaként a kommentelők lebarmozása és lebunkózása jelenik meg, hozzá képest már-már előzékeny, puhácska stílnek tűnik. A „paraszt”, vagy a „retkes geci” szerintünk például sokkal jobban kifejezné a kommunikációs igazgató úr véleményét a hozzá képest más állásponton lévőkről, arról már nem is beszélve, hogy e témában Habony Árpád lapunk által feltárt útmutatása ma már alighanem hivatkozási alap bizonyos körökben.

Komolyra fordítva a szót: az, hogy egy ilyen arrogáns kis pöcs a kormánypárt kommunikációs igazgatója, nagyjából minden elmond ennek az országnak az úgynevezett politikai elitjéről. És mi azért írhatunk le ilyet, mert ez a saját véleményünk, és a saját pénzünkön szórakozunk, ha ez a stílus esetleg nem tetszik az olvasóinknak. Ráadásul nem is képviselünk önmagunkon kívül senkit, ahogy munkaidőnket sem közpénzből finanszírozzák. Ellentétben Kocsis Mátéval, akinek bármekkora is az arca, végeredményben mégis egy aprócska hivatalnok, ha elveszti a fejét, ha nem. És ebből a szempontból teljességgel lényegtelen, hogy ezeket a bejegyzéseket ő követte-e el, vagy csupán a stílusát másoló, hangyaszorgalmú epigonokból álló kommunikációs stábja.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.