Szemétre a dinnyével – szabál, szabál, embert zabál

  • narancsblog
  • 2013. július 18.

Narancsblog

A hír rövid, mint egy fotógaléria kísérőszövege, szó szerint idézhető a szerdai hvg.hu-ról: „Több mint 10 tonna jelöletlen görögdinnyét semmisítettek meg ma Győrben. A jelöletlen görögdinnyére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) munkatársai a vámosszabadi határállomáson egy Szlovákiából érkező kamionban bukkantak július 16-án, és elrendelték a rakomány megsemmisítését.” Nagy dolog, sehol semmi kartelezés, csak némi vámcsalás, de a képek azért drámaibbak: egy markoló szórja valami pöcegödörbe a rengeteg – szépnek és egészségesnek ható – dinnyét, az egyiken még ragyognak, a másikon már összetörve keveredik az egész a korábban odahajított szeméttel valami rémes moslékká. Az alábbiakban már csak merő demagógia következik, fejlett állampolgári öntudattal rendelkező olvasóink nyugodtan kattintsanak tovább, tele a honlapunk remek cikkekkel. De mégis mi ez a baromság, amivel lépten-nyomon találkozhatni, hogy tudniillik a vámőrség, vagy ahogy épp abban a pillanatban hívják, lefoglalt 3 ezer pár nyilvánvalóan hamisított adydas edzőcipőt és ugyanennyi Lewis címkés nadrágot; az elkobzott árut megsemmisítették.

false

 

Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Az akcióról – mint most is, a fene tudja miért, hisz az ilyesmi aligha tart vissza bárkit bármitől – fotósorozat, videofelvétel, háromrészes tévésorozat készült, közreadja az MTI vagy akárki. Égnek a cipők, pacsálódik a dinnye, statuálódik a példa, a csempészek nem tudják eldönteni, hogy melyik sarokba szarjanak rémületükben. Közben az ország egy részének határozottan kinn van a segge a gatyából, a Blahától a Vas utcáig áll a sor, ha valaki kioszt ingyen egy tál levest – a sorban állókon biztos, ami biztos, rajta tartja a szemét a rendőrség. Ja, a dinnye jelöletlen volt, lehetett akár mérgezett is, oszt azé’ ki vállalja majd a felelősséget, ha dinnyemérgezésben murdel meg egy csomó ember?

Oké, még azt is elhisszük, hogy bevizsgálni egy ilyen szállítmányt talán drágább, mint kivágni a trágyadombra, bár az sincsen ingyen nyilván. Ám abban egészen biztos lehet mindenki, hogy az ilyen hírek nem a dinnyecsempészeket riasztják el bűnös terveiktől, hanem a közérzetet mérgezik. Az idén nem lesz dinnyekartell (ami felől persze jó okkal lehetnek kétségeink), mindenki annyiért adja a dinnyét, amennyiért akarja, s annyiért veszi, amennyiért tudja. Lesznek, akik nem vesznek. És biztosan lesznek olyanok is, akik nem tudják eladni az összes dinnyéjüket. De ne mondja senki, hogy az ő piaci lehetőségeiket védték a most kihajított gyümölccsel, mert 10 tonna esetében az nyilván vicc lenne. Nincs másról szó, mint a bürokrácia hagyományos érzéketlenségéről, amin – úgy tűnik – nem is lehet változtatni. Vagy esetleg a NAV olyan népszerű ebben az országban, hogy nem szorul rá a rászorulók közt szétosztott 10 tonna dinnye nyújtotta, mélyen demagóg piárértékre? Mindegy. De ennél még az is jobb lett volna, ha ők eszik meg.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.