Szemétre a dinnyével – szabál, szabál, embert zabál

  • narancsblog
  • 2013. július 18.

Narancsblog

A hír rövid, mint egy fotógaléria kísérőszövege, szó szerint idézhető a szerdai hvg.hu-ról: „Több mint 10 tonna jelöletlen görögdinnyét semmisítettek meg ma Győrben. A jelöletlen görögdinnyére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) munkatársai a vámosszabadi határállomáson egy Szlovákiából érkező kamionban bukkantak július 16-án, és elrendelték a rakomány megsemmisítését.” Nagy dolog, sehol semmi kartelezés, csak némi vámcsalás, de a képek azért drámaibbak: egy markoló szórja valami pöcegödörbe a rengeteg – szépnek és egészségesnek ható – dinnyét, az egyiken még ragyognak, a másikon már összetörve keveredik az egész a korábban odahajított szeméttel valami rémes moslékká. Az alábbiakban már csak merő demagógia következik, fejlett állampolgári öntudattal rendelkező olvasóink nyugodtan kattintsanak tovább, tele a honlapunk remek cikkekkel. De mégis mi ez a baromság, amivel lépten-nyomon találkozhatni, hogy tudniillik a vámőrség, vagy ahogy épp abban a pillanatban hívják, lefoglalt 3 ezer pár nyilvánvalóan hamisított adydas edzőcipőt és ugyanennyi Lewis címkés nadrágot; az elkobzott árut megsemmisítették.

false

 

Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Az akcióról – mint most is, a fene tudja miért, hisz az ilyesmi aligha tart vissza bárkit bármitől – fotósorozat, videofelvétel, háromrészes tévésorozat készült, közreadja az MTI vagy akárki. Égnek a cipők, pacsálódik a dinnye, statuálódik a példa, a csempészek nem tudják eldönteni, hogy melyik sarokba szarjanak rémületükben. Közben az ország egy részének határozottan kinn van a segge a gatyából, a Blahától a Vas utcáig áll a sor, ha valaki kioszt ingyen egy tál levest – a sorban állókon biztos, ami biztos, rajta tartja a szemét a rendőrség. Ja, a dinnye jelöletlen volt, lehetett akár mérgezett is, oszt azé’ ki vállalja majd a felelősséget, ha dinnyemérgezésben murdel meg egy csomó ember?

Oké, még azt is elhisszük, hogy bevizsgálni egy ilyen szállítmányt talán drágább, mint kivágni a trágyadombra, bár az sincsen ingyen nyilván. Ám abban egészen biztos lehet mindenki, hogy az ilyen hírek nem a dinnyecsempészeket riasztják el bűnös terveiktől, hanem a közérzetet mérgezik. Az idén nem lesz dinnyekartell (ami felől persze jó okkal lehetnek kétségeink), mindenki annyiért adja a dinnyét, amennyiért akarja, s annyiért veszi, amennyiért tudja. Lesznek, akik nem vesznek. És biztosan lesznek olyanok is, akik nem tudják eladni az összes dinnyéjüket. De ne mondja senki, hogy az ő piaci lehetőségeiket védték a most kihajított gyümölccsel, mert 10 tonna esetében az nyilván vicc lenne. Nincs másról szó, mint a bürokrácia hagyományos érzéketlenségéről, amin – úgy tűnik – nem is lehet változtatni. Vagy esetleg a NAV olyan népszerű ebben az országban, hogy nem szorul rá a rászorulók közt szétosztott 10 tonna dinnye nyújtotta, mélyen demagóg piárértékre? Mindegy. De ennél még az is jobb lett volna, ha ők eszik meg.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.