Szemétre a dinnyével – szabál, szabál, embert zabál

  • narancsblog
  • 2013. július 18.

Narancsblog

A hír rövid, mint egy fotógaléria kísérőszövege, szó szerint idézhető a szerdai hvg.hu-ról: „Több mint 10 tonna jelöletlen görögdinnyét semmisítettek meg ma Győrben. A jelöletlen görögdinnyére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) munkatársai a vámosszabadi határállomáson egy Szlovákiából érkező kamionban bukkantak július 16-án, és elrendelték a rakomány megsemmisítését.” Nagy dolog, sehol semmi kartelezés, csak némi vámcsalás, de a képek azért drámaibbak: egy markoló szórja valami pöcegödörbe a rengeteg – szépnek és egészségesnek ható – dinnyét, az egyiken még ragyognak, a másikon már összetörve keveredik az egész a korábban odahajított szeméttel valami rémes moslékká. Az alábbiakban már csak merő demagógia következik, fejlett állampolgári öntudattal rendelkező olvasóink nyugodtan kattintsanak tovább, tele a honlapunk remek cikkekkel. De mégis mi ez a baromság, amivel lépten-nyomon találkozhatni, hogy tudniillik a vámőrség, vagy ahogy épp abban a pillanatban hívják, lefoglalt 3 ezer pár nyilvánvalóan hamisított adydas edzőcipőt és ugyanennyi Lewis címkés nadrágot; az elkobzott árut megsemmisítették.

false

 

Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Az akcióról – mint most is, a fene tudja miért, hisz az ilyesmi aligha tart vissza bárkit bármitől – fotósorozat, videofelvétel, háromrészes tévésorozat készült, közreadja az MTI vagy akárki. Égnek a cipők, pacsálódik a dinnye, statuálódik a példa, a csempészek nem tudják eldönteni, hogy melyik sarokba szarjanak rémületükben. Közben az ország egy részének határozottan kinn van a segge a gatyából, a Blahától a Vas utcáig áll a sor, ha valaki kioszt ingyen egy tál levest – a sorban állókon biztos, ami biztos, rajta tartja a szemét a rendőrség. Ja, a dinnye jelöletlen volt, lehetett akár mérgezett is, oszt azé’ ki vállalja majd a felelősséget, ha dinnyemérgezésben murdel meg egy csomó ember?

Oké, még azt is elhisszük, hogy bevizsgálni egy ilyen szállítmányt talán drágább, mint kivágni a trágyadombra, bár az sincsen ingyen nyilván. Ám abban egészen biztos lehet mindenki, hogy az ilyen hírek nem a dinnyecsempészeket riasztják el bűnös terveiktől, hanem a közérzetet mérgezik. Az idén nem lesz dinnyekartell (ami felől persze jó okkal lehetnek kétségeink), mindenki annyiért adja a dinnyét, amennyiért akarja, s annyiért veszi, amennyiért tudja. Lesznek, akik nem vesznek. És biztosan lesznek olyanok is, akik nem tudják eladni az összes dinnyéjüket. De ne mondja senki, hogy az ő piaci lehetőségeiket védték a most kihajított gyümölccsel, mert 10 tonna esetében az nyilván vicc lenne. Nincs másról szó, mint a bürokrácia hagyományos érzéketlenségéről, amin – úgy tűnik – nem is lehet változtatni. Vagy esetleg a NAV olyan népszerű ebben az országban, hogy nem szorul rá a rászorulók közt szétosztott 10 tonna dinnye nyújtotta, mélyen demagóg piárértékre? Mindegy. De ennél még az is jobb lett volna, ha ők eszik meg.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.