Balázs Péter interneten teljes terjedelmében olvasható pályázatát mindenki félreérti, sőt, élünk a gyanúperrel, hogy bizonyos egyének direkt rosszindulatúan félremagyarázzák. Balázs Péter írásművének műfaja ugyanis: paródia. Mégpedig egészen kiváló paródia.
| ||
Lám, a nagy nevettető túljárt mindenki eszén, most ott várakozik a függöny mögött, és azt lesi, mikor hangzik fel a nevetés. Ugyan már, hát ki írna komoly arccal ilyen sorokat egy szakmai életrajzba: „1956-ban verseket írtam. Szerelmes lettem.” Ki fogalmazná meg úgy a gyerekelőadásokra vonatkozó koncepcióját, hogy „Az ovisokat rövidebb lélegzetű előadásokkal lehet csak lekötni, nem tudnak több felvonást végigkövetni, higgyék el, szakértő vagyok ezen a téren, hiszen két kicsi unokám is van.” De igazából már az elején lebuktatja magát a csibészes mosolyú direktor, amikor a Vígszínház megújulásának, a kizökkent idő helyre tolásának zálogát a hivatalos logó átfazonírozásában, konkrétan az í betű ékezetének megfordításában találja meg. Jó poénok, szó se róla – színházat speciel nem adnánk értük.
A politikai haszonlesők és bértollnokok nem kímélik a Fővárosi Közgyűlés kormánypárti többségét sem, amely eredménytelennek nyilvánította a pályázatot, tehát úgy döntött, hogy nem dönt. Pedig a városatyák mentegetőzése teljesen korrekt: a szakmai bizottság sem tudott választani. A Népszabadság szerint Balázs Péter pályázatát hárman támogatták, ketten tartózkodtak, ketten nem szavaztak. Eszenyi Enikő pályázatát hárman támogatták, ketten nemmel szavaztak, egy bizottsági tag tartózkodott, egy fő pedig nem szavazott. Tehát a szakmai bizottság is úgy döntött, hogy nem dönt. Azt üzenték ezzel: nem tudnak választani Balázs Péter pályázatparódiája és a színházat sikeresen vezető Eszenyi Enikő komoly dolgozata között. A közgyűlés tehát valóban követte a szakmai bizottság útmutatását: a fideszes képviselők is gyáván megfutamodtak. Ez, a gyávaság, ez visszhangzik minden mondatukban, ez vezeti a kezüket, akárhova nyúlnak.
Balázs Péter nem hozza nyilvánosságra a pályázatát és a közgyűléstől zárt ülést kér, a szakmai bizottság tartózkodik és döntetlent kiált, a főváros halasztást kér. A Nemzeti Együtt Rettegés gépezetének kis csavarjai pörögnek-forognak saját szorongásuk és tudatlanságuk csapágyaiban, és nem veszik észre, hogy a felelősség eltolása nem menti meg őket semmitől. Hogy a gyáva sunnyogás ugyanolyan dicstelen, politikailag és szakmailag ugyanolyan káros, mint a bátran vállalt gazemberség.
És ha ilyen emberek irányítják a Vígszínházat, ha az tényleg olyan hely lesz, amilyennek Balázs Péter pszichedelikus irománya lefesti, akkor ott Brechtnek tényleg semmi keresnivalója.
