Hígszínház – Balázs Péter túljárt mindenki eszén

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 28.

Narancsblog

Hagyjuk már az acsarkodást! Balázs Péter pályázata igenis remek munka, Tarlósék valóban tiszteletben tartják a szakmai bizottság döntését, Brechtnek pedig tényleg nincs helye a Vígszínházban.

Balázs Péter interneten teljes terjedelmében olvasható pályázatát mindenki félreérti, sőt, élünk a gyanúperrel, hogy bizonyos egyének direkt rosszindulatúan félremagyarázzák. Balázs Péter írásművének műfaja ugyanis: paródia. Mégpedig egészen kiváló paródia.

false

Lám, a nagy nevettető túljárt mindenki eszén, most ott várakozik a függöny mögött, és azt lesi, mikor hangzik fel a nevetés. Ugyan már, hát ki írna komoly arccal ilyen sorokat egy szakmai életrajzba: „1956-ban verseket írtam. Szerelmes lettem.” Ki fogalmazná meg úgy a gyerekelőadásokra vonatkozó koncepcióját, hogy Az ovisokat rövidebb lélegzetű előadásokkal lehet csak lekötni, nem tudnak több felvonást végigkövetni, higgyék el, szakértő vagyok ezen a téren, hiszen két kicsi unokám is van.” De igazából már az elején lebuktatja magát a csibészes mosolyú direktor, amikor a Vígszínház megújulásának, a kizökkent idő helyre tolásának zálogát a hivatalos logó átfazonírozásában, konkrétan az í betű ékezetének megfordításában találja meg. Jó poénok, szó se róla – színházat speciel nem adnánk értük.

A politikai haszonlesők és bértollnokok nem kímélik a Fővárosi Közgyűlés kormánypárti többségét sem, amely eredménytelennek nyilvánította a pályázatot, tehát úgy döntött, hogy nem dönt. Pedig a városatyák mentegetőzése teljesen korrekt: a szakmai bizottság sem tudott választani. A Népszabadság szerint Balázs Péter pályázatát hárman támogatták, ketten tartózkodtak, ketten nem szavaztak. Eszenyi Enikő pályázatát hárman támogatták, ketten nemmel szavaztak, egy bizottsági tag tartózkodott, egy fő pedig nem szavazott. Tehát a szakmai bizottság is úgy döntött, hogy nem dönt. Azt üzenték ezzel: nem tudnak választani Balázs Péter pályázatparódiája és a színházat sikeresen vezető Eszenyi Enikő komoly dolgozata között. A közgyűlés tehát valóban követte a szakmai bizottság útmutatását: a fideszes képviselők is gyáván megfutamodtak. Ez, a gyávaság, ez visszhangzik minden mondatukban, ez vezeti a kezüket, akárhova nyúlnak.

Balázs Péter nem hozza nyilvánosságra a pályázatát és a közgyűléstől zárt ülést kér, a szakmai bizottság tartózkodik és döntetlent kiált, a főváros halasztást kér. A Nemzeti Együtt Rettegés gépezetének kis csavarjai pörögnek-forognak saját szorongásuk és tudatlanságuk csapágyaiban, és nem veszik észre, hogy a felelősség eltolása nem menti meg őket semmitől. Hogy a gyáva sunnyogás ugyanolyan dicstelen, politikailag és szakmailag ugyanolyan káros, mint a bátran vállalt gazemberség.

És ha ilyen emberek irányítják a Vígszínházat, ha az tényleg olyan hely lesz, amilyennek Balázs Péter pszichedelikus irománya lefesti, akkor ott Brechtnek tényleg semmi keresnivalója.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.