„Azok a civil szervezetek vesznek részt a magyar belpolitikában, amely szervezeteket vagy külföldről finanszíroznak, és mégis itt fejtik ki a belpolitikai tevékenységüket, vagy azok a médiafelületek, amelyek teljesen nyilvánvalóan külföldi szolgálatban állnak, ezeknek a beazonosítása vagy legalábbis ismerete nélkülözhetetlen lesz, ha a szuverenitásvédelemről beszélünk” – hangzott el május 18-án, amikor Rogán Antal miniszter-jelölti meghallgatásán a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt.
Ezt azonban nem Rogán Antal mondta, hanem Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője – afféle kiegészítésként az addig elhangzottakhoz. Persze, ha abból indulunk ki, hogy Rogán szerint „ha valaki Magyarország érdekeit sérti, az Magyarország nemzetbiztonságát sérti”, Kocsis buzgalmát inkább egy álságos komédia részeként értékelhettük, mint önálló javaslatnak, mely legfeljebb attól újszerű, hogy korábban az ilyen, a demokráciát csak nyűgként kezelő javaslatokat általában a Magyar Nemzet vagy a Pesti Srácok valamelyik propagandistája vetette fel, vagy esetleg olyan keményvonalas Fidesz-katonák, mint a „cöfös” Csizmadia László, vagy a „készes” plébános, Osztie Zoltán, és nem a legnagyobb parlamenti párt képviselője.
Amit ugyanis Kocsis most kíván – mindazon szervezetek és médiumok totális megfigyelése, amelyek (még) az államtól és/vagy a Fidesztől függetlenül működnek –, egyet jelent a szólás-, és a sajtószabadság immár nyílt sisakos eltiprásával.
Persze a Pegasus-botrány fényében nem gondoljuk, hogy magyar titkosszolgálatnak ne lennének vonatkozó „gyűjtései” nemcsak a civil szervezetekről és a független médiumokról, de valószínűleg olyan közéleti szereplőkről, művészekről, tudósokról, talán sportolókról is, akik nem mindig a Fidesz kottájából játszanak. Mindezt Kocsis Máté újabb megnyilatkozása is alátámasztja. A frakcióvezető a Telexnek ugyanis azzal próbálta bagatellizálni alapmondandóját, hogy szerinte nem baj, ha a szolgálatok korábban elvégeztek már „ilyen munkát”, de ha mégsem, akkor ösztönözni kell őket.
„Ebben az ügyben lényegtelen, hogy én mit gondolok” – mondta Kocsis, és ez annyiból biztosan igaz, hogy nem az számít, amit ő mond, hanem az, amit a pártja. Ám azt talán ő is jól tudja, ha kérése értő fülekre talál (és efelől nem lehet kétségünk), úgy
bárkire és bármikor ráfoghatják immár hivatalosan is, hogy „idegen érdekeket szolgál”.
S egy-két jól irányzott törvénymódosítással akár büntetőjogi következményei is lehetnek voltaképp bárminek, amire ráfogható, hogy sérti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit. És ez nyílt figyelmeztetés.
Még csak nem is a civil szervezeteknek és a független szerkesztőségeknek, hanem a teljes lakosság számára: aki nem „viselkedik” úgy, ahogy rendszer megkívánja, annak legyen is félni- és vesztenivalója! Így aztán már csak egy lépésre leszünk attól a világtól, amit kafkainak meg orwellinek szokás nevezni, aktuálisan pedig Putyin Oroszországának vagy Erdoğan Törökországának.
